Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)
14 SZERELMI VARÁZSLÁSOK Az Erdély-trilógiában írja Móricz Zsigmond, hogy Imreffyné Iffjú Kata dajkája egy alkalommal bájoló szavak kíséretében Báthory Gábor fejedelem valamely ruhadarabját főzte. Másutt pedig az özvegy Dengeleghyné Török Kata levágott körmeit varázsló igék mormolása közben egy pogácsába tette, majd a készítményt megetette a fejedelemmel. Mindkét cselekedet célja a szeretett férfi megnyerése volt, praktikájukkal az asszonyok örökre magukhoz akarván láncolni őt. Az író által leírt cselekmények néphagyománybeli élő előképekkel rendelkeztek. Ezt a hajdan egész Európában, főként titokban gyakorolt mágikus eljárást a néprajz szerelmi varázslásnak nevezi. E varázslások alapja az a hit, hogy ha valakinek olyan tárgy vagy anyag jut birtokába, amely a másik személlyel testi kapcsolatban állott, akkor varázserővel megrontva magához kötheti a dolog tulajdonosát. Bőségesen olvashatók ilyen jellegű adatok a boszorkányperekben és a különféle tanúvallomásokban. E varázslások egyik fajtájában szerelmet ébresztő szerekkel etették meg az áldozatot. Másik fajtájában pedig az áhított szerelmet a kiszemelttel testi kapcsolatban álló tárgyak vagy dolgok megszerzésével és ezek megrontásával érték el. A varázslatokat a szerelmes nő, vagy a nő anyja, férfinek mindig az anyja végezte. Bár akadtak oldani-kötni tudó, boszorkány hírében álló asszonyok is, akik szívesen segítettek praktikájukkal a hozzájuk fordulóknak. Amikor valakit megétettek, akkor ételébe vagy italába olyan szert kevertek, amelytől szerelemre gyulladt. Ez a szer lehetett a szerelmet áhító személy testéből származó dolog, például haj, vér, köröm, de lehetett hatásos növényi főzet is. A Balaton-felvidéki Kisdörgicsén, vagy a kisalföldi Téten ha a lány véréből a legény italába, borába vagy pálinkájába cseppentett, a legény többet nem tudott elmaradni tőle. A Beszterce-Naszód megyei Sajószentandráson még a legutóbbi időkben is megneveztek olyan asszonyokat, akik ilymódon mentek férjhez. De felbonthatatlan szerelmet eredményezett a leány pogácsába belesütött körme, apróra darabolt hajszála, vagy hajának hamuja is. Általánosan alkalmazták ez utóbbi eljárást a legény szerelmének megszerzésére Göcsejben, a már említett Kisdörgicsén, de az erdélyi Kalotaszegen is. Emellett élt a megetetésnek egy szelídebb változata is, amikor tűzliliom (Lilium bulbiferum), ка/?ка//л(Рпти\а vulgaris), gyöлgyv/rág (Convallana maialis), vagy szereJemfű (Lychnis chalcedonica=égő szerelem) főzetét öntötték a legény italába. Utóbbit alkalmazták a Bakony-széli Veszprémvarsányban is. De a fenérljlíom (Lilium candidum) megszárított, porrá tört, majd levesbe tett gyökere is biztos szerelemre csábító volt. A szeretett személy tulajdonát képező tárgy vagy egyéb dolog titkon megszerezve és megrontva az előzőhöz hasonló sikert eredményezett. Ha ruhadarabot sikerült megkaparintani, akkor úgy megfőzték, hogy az áldozatnak nem volt többet maradása. Ez a ruhadarab lehetett az illető inge, kapcája, de elegendő volt ruhájának egy részecskéje is. Pl. a Balaton-felvidék néhány falujában vagy Göcsejben a kapcát főzték meg. Utóbbi vidéken a kapca egy darabkáját kicsi vizes edénybe téve a tűzhelybe besározták, ahol állandóan főtt. E cselekményekkel kapcsolatos a Balatonfelvidéken az a szólás, hogy: „főzik már a kapcáját, nincs maradása!" Sajószentandráson a legényt ingének megszerzésével, a lányt pedig ruhája foltnyi darabjának ellopásával kényszerítették nem kívánt házasságba. Az ilyen varázslat megszüntetéséhez a
