Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

140 bevezető előadása után Kocsis Aranka Kéménd házassági kapcsolatairól, Gáspár István az Alsó-Garam menti árucseréről, Méry Margit a kurtaszoknyás viseletről, Csókás Ferenc bényi néprajzi gyűjtésének eddigi eredményeiről számolt be. Végül Marta Sigmundová nagypeszeki társadalomnéprajzi gyűjtéséről, Zita ákovierová a szlovákiai magyar falvakban a társasmunkákkal kapcsolatos kutatásainak eredményeiről tartott előadást. A kőhídgyarmati szeminárium tudományos tanácskozásán mintegy negyven néprajzkutató, önkéntes néprajzi gyűjtő vett részt. Megemlítem, hogy a Néprajzi Szakcsoport gondozásában az Érsekújváron megjelenő Iródia folyóirat néprajzi számának kéziratai 1986 nyarán már együtt voltak.*** Reméljük, hogy a helyszíni és levéltári kutatómunka lezárása után az Alsó-Garam mente hat falujának néprajzáról is megjelenhet egy könyv, amely mindennél jobban bizonyítja majd a Néprajzi Szakcsoport, Liszka József és társai munkájának eredményességét. LUKÁCS LÁSZLÓ A SUKORÓI NÉPRAJZI HÁZ A Velencei-tó északi partján, a Velencei-hegység gránitsziklás juhlegelői, erdői és szőlői között találjuk a népi építészeti emlékekben gazdag Sukoró községet. Sukorón két évtizeddel ezelőtt még egész házsorokat láthattunk fehérre meszelt sárfalú, nádtetős házakkal. Ma is ilyen a Szilvás-sor, amely az 1848-as pákozdi csatát előkészítő haditanács színhelyéül szolgáló sukorói református templomtól indul a borjúvölgyi pincesoron keresztül à Meleg-hegy felé. A székesfehérvári István Király Múzeum itt rendezte be Fejér megye első szabadtéri néprajzi múzeumát, a Néprajzi Házat. A Szilvás-sor házaiban hajdan zsellérek laktak, a Néprajzi Ház is jellegzetes zsellérház. Egykori tulajdonosai legfeljebb egy hold szántófölddel és kis darab szőlővel rendelkeztek. Napszámos munkából éltek, nyáron aratni, csépelni jártak a Mezőföld pusztáira. A sárfalú, nádtetős ház koráról az első szoba gerendájába vésett 1863-as évszám tanúskodik. Az udvarról egy keskeny gádoron keresztül léphetünk be a nyitott kéményes konyhába, innen az első- és a hátsó szobába. Ezekben a helyiségekben a ház eredeti, az utolsó tulajdonostól ránk maradt berendezését, bútorait, tűzhelyeit láthatjuk. A konyha belső felére a boltozatos nyitott kémény borul, a ház valamennyi tüzelőberendezése ehhez kapcsolódik. Alatta jobb oldalon a rézüstben való főzésre szolgáló katlan és a hátsó szoba kemencéjének fűtőnyílása, balra a vályogból rakott, bádogsütős tűzhely látható. A tűzhelyen találjuk a régi sütés-főzés fontos eszközeit a vasháromlábat, a háromlábú cseréplábast, a hatalmas, kétfülű, kívül mázatlan cserépfazekakat, az ugyancsak cserépből készült kacsasütőt. A konyha hátsó falát színes, keménycserép tányérok díszítik. Alattuk vizespad és a fából készült hatalmas krumplinyomó áll. A konyha belső felét a külső pitvartól elválasztó falra, a nyitott kémény boltozatát tartó gerendára erősítették a fazekaspolcot. Rajta kisebb***Az Iródiát még abban az évben megszüntették, így a néprajzi szám anyagát Néprajzi Füzet címmel jelentette meg Liszka József 1986-ban.