Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

141 nagyobb, belül sárga mázas, kívül zöld mázas tejesköcsögök sorakoznak. A tűzhelyen és a fazekaspolcon látható edények a Dunántúl híres fazekasközpontjában, a közeli Csákváron készültek. Az első szobában a festett sarokpad előtt a szőttes karácsonyi abrosszal letakart fiókos asztal áll. Felette a falon szentképek lógnak. Az ablaktól jobbra a virágosra festett ruhásszekrény helyezkedik el, ajtóin a „Szabó Erzsébet ANNO 1860" felirattal. A szekrény tetejére színes üvegpoharakat, porcelánbögréket állítottak. A szoba jobb oldalán a fal mellett húzódó két magasra vetett ágy előtt sorakoznak a kukoricacsuhéval befont székek és egy talpas bölcső. Az első szoba jobb sarkába a vályogból rakott tűzhely épült. A bal sarokban a korábban ruha tárolására szolgáló vésett és festett díszű láda és a szintén kukoricacsuhéval befont ülőlapú karosszék kapott helyet. A hátsó szoba sarkában emelkedik a konyhából fűthető, vályogból rakott, hasáb alakú kemence, a hozzáépített, főzésre szolgáló takaréktűzhellyel. Az ajtó mellett jobbra az apróbb tárgyak elhelyezésére szolgáló, falba mélyített vakJik érdemel figyelmet. A hátsó szoba egyszerű berendezése azt a világot tükrözi, amelyben a ház utolsó tulajdonosa, későbbi gondnoka, egy szegény falusi özvegyasszony, az 1960-as, 1970-es években élt. LUKÁCS LÁSZLÓ A SÁRRÉTI TÁJHÁZ FÜLÉN Balatonakarattya szomszédságában, Füle községben a Széchenyi utca 107. szám alatti népi műemlék házat 1985-ben állította helyre az Országos Műemléki Felügyelőség. A 19. század első felében kosáríves árkádsorú tornáccal épült lakóház formailag a Bakony - Balaton-felvidék hasonló épületeire emlékeztet, elterjedésüket tekintve azoknak legkeletibb előfordulása. A hosszú ház mai formáját a régebbi első rész kibővítésével nyerte. Az utca felőli, korábbi épületrész, szoba, konyha, kamra, istállóból áll. A hátsó, későbbi, a 19. század második feléből való épületrész helyiségei: konyha, szoba, kamra és istálló. Az épület esetében a Dunántúlon, a Kisalföldön és az Északi-Középhegységben gyakori, több család által lakott hosszú házzal, közös udvarral van dolgunk. A fülei házban az 1970-es évek elejéig két család élt. A két épületrész tüzelőberendezése, füstelvezetése is különböző volt. Az első rész kémény nélküli füstöskonyhás házként épült, ahol a szoba ajtaja egészen az 1920-as évekig nem a füstőskonyhából, hanem a tornácról nyílt. A második házrész konyhája már téglaboltozatú nyitott kéménnyel épült. A nyitott kémény alatt a kocka alakú kenyérsütő nagykemence és a kalács-, rétes-, hússütésre használt kiskemence ma is látható. Az árkádsoros tornác miatt épületszerkezeti, a közös udvarból eredően társadalomnéprajzi szempontból figyelemre méltó házat a Fejér Megyei Tanács szabadtéri néprajzi múzeum számára állíttatta helyre. Az épület első felében 1986-ban sárréti tájházat rendeztünk be. A berendezési tárgyak jelentős része a ház utolsó tulajdonosától került a múzeumba. Ezt egészítettük ki a Fülén és a Fejér megyei Sárrét községeiben gyűjtött tárgyakkal, elsősorban bútorokkal és textilekkel. A tájház berendezésé-