Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

135 AZ ISZTIMÉRI SZENT ASSZONY Isztimér német nemzetiségek lakta község Fejér megyében Székesfehérvártól 25 km-re, északnyugatra. Az itt lakók emlékezetében máig él a múlt század végén és e század elején a faluban tevékenykedő, de a megye határán túl is nagy hírnévre szert tett prófétanő, halottlátó és gyógyító asszony, Stohl Anna alakja. Stohl Anna, vagy ahogyan az isztimériek emlegetik, Szent Anna, szent asszony, 1851 és 1919 között élt. Apja Stohl Mátyás kádármester a falu felső részén élő szegény zsellércsaládok, a „kisháziak" között lakott. Anna, mielőtt halottlátó képességét szerezte volna, sokat betegeskedett. Az elbeszélések szerint 13 éves korában három napig tetszhalott állapotban feküdt, de előzetes kérésére nem temették el. A falubéli öregasszonyok imádkoztak felette, valamint a bíró és a csendőr álltak őrt az ágyánál. Feléledésével kapcsolatosan Isztiméren úgy emlékeznek, hogy míg feküdt, fehér ruhába öltöztették, s testét papírszentképekkel borították. Amikor harmadnap után életre kelt, egyenesen a temetőbe ment, ahol az Úrjézusról prédikált, és a szentképek nem estek le a ruhájáról. A tetszhalott állapotból viszszatérve szerezte Anna a halottlátás képességét. A hozzá forduló, elhunyt hozzátartozójuk túlvilági hogyléte felől érdeklődőket a hátsó, besötétített szobában fogadta. A helyiségben kis házioltár állott, Jézus szoborral és két gyertyával. A gyászolókat tájékoztatta halottjukról, annak kívánságairól. A halottlátásért a visszaemlékezők szerint semmi fizetséget nem kért, vendégei önként honorálták tevékenységét pénzzel, illetve naturáliákkal. A pénzadományokat Anna jótékony célokra fordította, ezt bizonyítják a székesfehérvári püspöki levéltárban őrzött, általa jóváhagyott mise alapítványlevelek. Isztiméren, a szőlőhegy tövében lévő, ma már düledező kis kápolnát is Stohl Anna építtette, amint erről Janky Ede, akkori plébános sorai tanúskodnak: „A jámbor lélek, ki egy isztiméri zsellér embernek leánya, úgyszólván mindenét feláldozta, hogy az isztiméri zselléreknek is, kik a község felső részén együtt laknak, legyen a közelben kis templomuk, kápolnájuk, hol ájtatosságukat együttesen végezhessék!" Az egyházzal ellentétben a korabeli sajtó távolról sem ilyen elismerően szólt Stohl Annáról. A Székesfejérvár 1874. évi 34. számában ez olvasható: „Egy isztiméri parasztleány bolondítja még mindig a népet vidéken. A nép az Isten által választottnak tartja és azt mondják, hogy a papok is tanulhatnának tőle, sőt el van terjedve a hit, hogy már csodákat is tett. Az asszonyok között van nagy pártja, s ezek fenyegetik a papokat is, nehogy az Unsere Mutter Anna ellen beszéljenek." A halottlátás mellett Stohl Anna prófétanő és gyógyító asszony hírében is állt. Hozzá fordultak tanácsért, orvosságért, súlyos betegség esetén. A dokumentumok, valamint emlékének napjainkig élése azt bizonyítják, hogy Stohl Anna, a szent asszony egyike volt kora és környezete nagyhatású népi egyéniségeinek. VARRÓ ÁGNES FEJFÁK, LÁBFÁK HÁROMSZÉK REFORMÁTUS TEMETŐIBEN A hajdani Sepsiszék, Kézdiszék, Orbaiszék, valamint a részben Háromszékhez, részben Udvarhelyszékhez, sőt több vármegyéhez is tartozó Erdővidék falvainak