Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

126 természetfölötti erővel rendelkező alakjai, a gyakorta valamely állat képét magukra öltők, a halál után megnyugodni nem tudó, bűnös lelkek. Rontásuk a javak, a haszon elvételére irányul, de gyakorta központi alakjai a szerelmi varázslásoknak is. Az ilyen bájolással szerzett szerelem azonban szerencsétlen kimenetelű kapcsolattal, gyűlöletté váló vonzalommal végződik. LACKÓVITS EMŐKE „SZEM ÁRTOTT NEKI..." A rontás országosan elterjedt, legismertebb formája a szemmel verés. Idős parasztemberektől ma is gyűjthetjük az ezzel kapcsolatos egyéni eseteket, hiedelmeket. A szemmel verés lényege, hogy a házhoz érkező idegen vagy ismert látogató a puszta nézésével, akaratán kívül is árthat elsősorban a védtelen kisgyereknek vagy aprójószágnak. Azt tartották, hogy szemmel olyan ember tudott verni, akinek összenőtt a szemöldöke, szúrósan, erősen nézett, vagy nagyon rácsodálkozott például a csecsemőre. A szemmel vert gyerek állandóan sírt, nem lehetett megvigasztalni, ilyenkor úgy tartották, hogy „verésbe van", „megártott neki a szem", „megnézte valaki", „szemmel verték". A szemmel verés ellen különféle megelőző eljárásokkal óvták a kisgyereket és a fiatal baromfit. Csákberényben például ha olyan helyre vitték a gyereket, ahol idegenek is voltak, fordítva adták rá az ingét. Bakonycsernyén a keresztelés előtt álló újszülöttet a keresztelőig az anyja kötényével szokták betakarni, nehogy szemmel verjék. A szúrós szemű ember a baromfit el is tudta pusztítani erős nézésével. Ez ellen Csákberényben a következőképpen, füstöléssel védekeztek. Amikor kikeltek a kislibák, a fészekből kivettek egy csomó szalmát, összekeverték pihés tojáshéjjal és parázsra tették. A kislibákat egy rostába rakták, és a parázs fölött megfüstölték. Az 1980-as évek elején a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Göncruszkán néprajzi gyűjtést végeztem, s egy idős özvegyasszonyt kerestem fel. A konyhában a tűzhely alatt ládában kislibákat pillantottam meg, s mielőtt még dicsérni kezdtem volna a kedves aprójószágot, a néni így szólt: „köpködje meg őket, nehogy szemtől essenek!" Az emberi nyál rontást elküldő szerepe a kisgyermek szemmel verésekor is megnyilvánult. Például a Fejér megyei Előszálláson amikor a gyerek nagyon sírt, az anyja mindkét szemét háromszor kinyalta a gyereknek, s a nyálat kiköpte. A szemmel verés gyógyításának országszerte legismertebb eljárása a szenes víz készítése. A szokás lényege, hogy hideg vízbe három darab parazsat vagy három szál égő gyufát dobtak egymás után, és ha a tárgyak leszálltak a pohár aljára, az annak a jele volt, hogy szemmel verték a gyereket. Ez után a szenes vízzel megmosták a gyerek arcát. A szenes víz készítésének és alkalmazásának számos formája ismeretes. Fehérvárcsurgón például három darab izzó parazsat hideg vízbe dobtak, „Uram Jézusom segíts meg" szavak kíséretében keresztet vetettek a pohárra. Ha a parázs leült az edény aljára, szemmel verés történt. A gyógyulás végett a szenes vízzel háromszor megmosták a gyerek arcát, és az ingük aljával, visszájáról megtörölték. A maradék vizet az ajtó mögé öntötték. Magyaralmáson úgy tudják, hogy a három szál gyufa illetve parázs a Szentháromság jelképe. A szenes víz készítésén kívül még számos gyógymódot ismertek a szemverés elhárítására. Bakonycsernyén például a tövisboro-