Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

122 húzták a kísérőt, a marsot. A kimuzsikált leány ugyanabba a táncba nem mehetett vissza, de a következő alkalommal már ismét részt vehetett a bálban. Amennyiben ugyanakkor másutt is volt bál, oda elmehetett, hisz ott nem tudták róla, hogy sértő viselkedése miatt közösségéből kiutasították. A kosaras bálok éjjel 1-2 óráig tartottak, azonban sok cselédlányt a gazdája csak éjfélig engedett el. A tánc végeztével az a legény, aki valamelyik leánynak udvarolt, hazakísérte szeretőjét. Még akkor is elkísérte, ha a bálnak nem volt még vége, de a leány kimenője lejárt. Azok a leányok, akiknek még nem volt udvarlója, együtt, összekarolva mentek haza, az éjszakai városban egyedül nem jártak. A tél beköszöntével véget értek a bálok. Ilyenkor azonban kezdődtek a kukorica- és tollfosztók, ahová a gazdasszonyok kölcsönkérték egymástól cselédlányaikat. Este 10-11 óráig a munka mellett játékban, vígságban is részük volt az élet árnyékos oldalára születetteknek. LACKÓVITS EMŐKE VI. NÉPKÖLTÉSZET TÖRTÉNETI MONDÁK AZ OZORAI DIADALRÓL A magyar szabadságharcban 1848 őszén a győzelmes pákozdi ütközetet az ozorai diadal követte. 1848. október 7-én Perczel Mór ezredes, Görgei Artúr őrnagy, Csapó Vilmos őrnagy, tolnai nemzetőrparancsnok vezetése alatt harcoló honvédek, népfelkelők és nemzetőrök Ozoránál bekerítették majd fegyverletételre kényszerítették Roth és Philippovich császári tábornokok hadtestét, Jellasics utóvédseregét. Illyés Gyula Ozorai példa című történeti drámájában dolgozta fel az eseményt, amelyről a Mezőföldön még ma is hallhatunk történeteket idős emberektől. Az ozorai diadal előtti helyi eseményekről a mezőszentgyörgyi és a kálozi néphagyományban maradtak fenn emlékek. Mezőszentgyörgyön ma is emlegetik, hogy a helyi nemzetőrök elfogták és megölték Jellasics futárait. Székesfehérvárról Simontornyára igyekeztek a futárok Roth és Philippovich generálisokhoz, azzal az utasítással, hogy seregrészük minél gyorsabban vonuljon észak felé és csatlakozzon a fősereghez. A három tábori szekéren ülő, 16 felfegyverzett katonát és egy hadnagyot falujuk határában fogták el a mezőszentgyörgyi nemzetőrök. Ugyanakkor Izsányi Endre jegyző vezetésével felfegyverzett kálozi emberek a falu végén lévő nagy híd melletti bokros-fás részen húzódtak meg. Itt várták a Tác-Soponya felől visszavonuló horvátokat. Hajnalban ért oda Roth előőrse, akiket a káloziak sortűzzel fogadtak. Az előőrs meghátrált, azt hitték, hogy Kalózon már ott van a magyar honvédsereg. Roth és Philippovich serege így nem Kalózon át dél felé, hanem a mezőföldi pusztákon keresztül nyugat felé menekült. így ért el a Sió balpartján fekvő Tóti-pusztára, amely a túlsó parti Ozorával szemben fekszik. Ez az ozorai diadal színhelye. Feltűnő, hogy a mezőszentgyörgyi nemzetőrök és a kálozi emberek hőstette is szerepel Eötvös Károly Л nagy év című könyvében. A helyi hagyományt ez esetben valószínűleg a mezőszentgyörgyi származású Eötvös leírása is erősítette.