Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)
123 Az ozorai diadallal kapcsolatban Igaron és Mezőkomáromban is őrzött meg adatokat a néphagyomány. Ezekben a történetekben az ellenség megtévesztésének szép mondai motívumát találjuk. „Negyvennyolcban mentek el innen Igarról is Ozora felé, oda a tóti erdőbe. Hallottam a régi öregektől, hogy hét huszár hogyan kerülgette a hegyet, elöl lassan masíroztak, hátul meg, hol nem látta őket az ellenség, szaladtak. Volt köztük egy fehér lovas is. Addig jártak így körbe, míg nem jöttek a felmentő seregek, és letetették a horvátokkal a fegyvert." Mezőkomáromban 1978-ban Megyeri János mondta el a családi hagyományban megőrzött történetet: „Az ozorai győzelemben, ahol fegyverletételre kényszerítette a maroknyi magyar sereg a Roth generális seregét, résztvett dédnagyapám, Megyeri János is. Nem honvéd volt, hanem nemzetőr. Fegyvere, egy hosszú nyelű lándzsa egészen a második világháborúig meg volt a szőlőben lévő présházban. Front alatt leégett nádtetős présházunk, és akkor kallódott el. Valószínű, hogy a leomló kémény téglái temették maguk alá. Nagyapám gyakran emlegette Perczel Móric huszárainak merész cselét: a maroknyi lovasság többször körbelovagolta az erdőt, ahol Rothék táboroztak, azt a látszatot keltve, hogy sokan vannak. Ozora meg Tolna megye népe is felvonult a közeli dombokon kaszával, ásóval. A megrettent horvátok feltétel nélkül letették a fegyvert. Mondták is, amikor már mint hadifoglyokat kísérték őket a nemzetőrök, hogy ha tudták volna, hogy csak ennyien vannak a magyarok, nem rakták volna gúlába a puskákat." Németh László Magam heJyett című önéletrajzi művében így emlékezett meg apai nagyapjáról, a szilasbalhási Kenesseyék volt jobbágyáról: „ő már magunkfajta gyerek volt negyvennyolcban s még most is mint sérelmet emlegette, hogy az apjával zabot kellett vinnie Buda alá. A horvátokról tudta, hogy melyik úton mentek, mit zsaroltak. Az ozorai példát is tőle hallottam..." Történeti hagyományaink ápolásának egyik szép példáját láthattuk a közelmúltban Illyés Gyuláról sugárzott portréfilmen a televízióban. Illyés Gyulának az ozorai általános iskola igazgatója elmondta, hogy diákjaival az esemény színhelyén minden esztendőben megünneplik az ozorai diadal évfordulóját. A tanulók eljátsszák az eseményeket, az ellenséget félrevezető hét huszár mondabeli cselét is. LUKÁCS LÁSZLÓ A HARANGOK SZAVÁRÓL A harangszó ugyanolyan jellemzője lehetett egy településnek, tájnak, mint a népdalok vagy a népviselet. íróink is gyakran felfigyeltek a harangok szavára. Csoóri Sándor Л féJig bevallott élet című kötetében Pápát a harangok, az esők, a nagyra tekintő múlt városának nevezte. A Balaton-felvidéken egymáshoz közel találjuk az apró falvakat. E táj harangszaváról Babay Kálmán Balaton-mellékitörténetek című, Veszprémben 1892-ben megjelent elbeszéléskötetében ezt olvashatjuk: „Sok nyalka falu dugja magasra tornyát a regényes zalai parton, s ha a szőke víznek egy pontján megállapodik az ember alkonyat táján, öt-hat falu harangjának a szavát is hallja belevegyülni abba az édes zsongásba, mit a nagy víz minden szél nélkül hallat. Megállhatsz nyájas olvasóm az egészséges szepezdi fürdő alatt, meghallod a kővágóörsi, köveskállai, zánkai, szepezdi, monoszlói harangokat."
