Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)

„KOMOLY KŐISKOLÁD PADJÁBAN" A város legérdemesebb munkásai igyekeztek jó gondot fordítani iskoláira, világosan látták minél többfajta, és lehetőleg felsőfokú képzést nyújtó iskola városba való telepítésének fontosságát. 1802-ben kérte a város a pécsi jogakadémia idehelyezését, 1840-ben pedig újólag (először a 18. sz. végén) merült fel a pápai református kollégiumnak idehozatala. Ennek letelepítéséhez a belvárosi iskolát és 10 ezer ezüst forintot ajánlott fel a város. Az indoklás szerint: „e város fekvésénél fogva a kereskedés minden ágaitól kizárva vagyon, és mesterség! készítményeit Pest Buda fővárosok közelléte felettébb nyomja, termesztményei elfogyasztására pedig parasztok hiányában vagyon, e miatt a város régi óhajtásai közé tartozik ide egy kormány, vagy ítélőszék, vagy valamely főiskola helyezése." 1857-ben egy dunántúli gazdasági iskola megszervezését tűzték ki célul, letelepítéséhez a szőlőhegy előtti bérföldek egy részét, a Pucher-kertet ajánlották fel. Mindezek azonban csak óhajok maradtak. Talán a város hangadó polgárai nem is akarták ezeket igazán: hiszen a református kollégium tervét a belső tanács szavazta le, aki úgymond „nem látja rendében, hogy pápista népnek elöljárósága reformata iskolára ily tetemes segedelmezést nyújtson." A nagy jövés-menésnek amúgy sem örültek volna; minden úgy volt jó, ahogyan az ő hatalmuk alatt volt. Merő konzervativizmus akadályozta meg tehát ezeket a kezdeményezéseket. Az óvodák létrehozásának gondolata viszonylag korán, már 1845-ben felmerült. Ekkor Tar József postamester 200 ezüst forintot adományozott a tóvárosi óvoda létrehozására, óvoda ugyan még nem alakult (a Tóváros még elég gyéren lakott ekkor), az adományt addig Tar beleegyezésével az éjjeli világítás tőkéjében kezelték. Az első óvodát végül is egy magánember, Rapos József nyitotta 1858-ban, saját házában. Itt ugyanakkor bölcsődét és „olvasdát" (legalsó iskolai osztály) is fenntartottak. Tegyük hozzá itt, hogy az óvodák létrehozása azért is igen fontos volt ebben a korban, mert a tankötelezettségi idő alsó határát 6 éves korban csak később szabták meg, addig a 4—5 éves gyermekeket is iskolába íratták szüleik. így az iskolák alsó osztálya igen zsúfolt volt: 100—150 gyereket is befogadtak. A legkisebbeket az 1840-es években először az un. „kisiskolába" íratták, így próbálták osztani az első osztályokat. Jobb megoldásnak mutatkozott egy más jellegű intézmény, az óvoda létrehozása. Az első városi óvodaként a Belvárosi óvoda jött létre 1868-ban, nyolcévi szervezés után. Eredetileg az Oskola utcában (Zalka Máté utca) volt, azután költözött a mai József Attila Gimnázium helyén álló házak egyikébe. Ugyancsak a 60-as évek végén alakult meg a palotavárosi óvoda, 1886-ban a felsővárosi, majd a tóvárosi, így 1896-ban, Mantz János halálakor a végrendeletében meghatározott „kisdedóvodai alapítványt" (30 000 forint) egy vízivárosbeli óvoda felépítésére és felszerelésére for-172