Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)

földjeikbe. Emberemlékezet óta mindig a „várbelieké'' volt ez a hegy, mint ahogyan a város nyaralóhelye maradt később is, ma is, ahová hangos társaságokban jár ki üdülni, szórakozni az úri osztály." A Fiskális úttól a város felé az Almásy-telepig azonban még az 1910-es években is szántóföldi termelés folyt, legfeljebb az Aszalvölgy melletti bolgárkertészeteket említhetjük. A Kistelek parcellázása ezután történt meg. A városrendezés „szépészeti" szempontja természetesen már korszakunk elején is felmerült és megtestesült, amint láttuk is, az ezután beépítendő terek általában szép megoldásában. A már meglévő településrészek, illetve rendszabályok korszakunkbeli megváltoztatásával, rendezésével külön kell foglalkoznunk. A múlt század 30-as éveitől a „csinosság tekintetéből" tiltotta a városi hatóság, hogy a gazdák gabonájukat az utcákon nyomtassák el. Ezek szerint eddig így volt. 1848-ban jött létre a Szépészeti Bizottmány, ami 1861-től Szépítő Szakosztályként múködöttt. 1868-ban Szépészeti Alapot nyitottak, amelynek javára a város átengedte kisebb bevételeit és a területigényes rendezésekhez területet adott Az első leglátványosabb eredmény az volt, hogy a Belvárost, a vásárteret és a hidakat megtisztították a korábbi bódérengetegtől. A század közepe után fejlődő új városrészek felé és azok összeköttetésére új utcákat nyitottak. 1861-ben rendezték a Megyeházteret, a vásárteret és a Széchenyi utcát. A Vörösmarty tér egységes kialakítását azzal segítették elő, hogy kitelepítették innen a szűcsök és vargák mosóházait. Az egész városban igyekeztek egységes alapelvek szerint engedélyezni a házak építését és átalakítását: az új házakat az utcafrontra fordították, a régieknél támogatták, hogy új szobákat toldjanak a régi házakhoz, de most már az utcafrontra. Ugyancsak az utca felé vezettették ki a boltajtókat. Előrelátóan gondoskodtak a még nyitott csatornák környékéről is. 1873-ban előírták, hogy a csatornák környékét úgy kell kezelni, hogy ha majd egyszer boltozzák, akkor ott út lesz. A jövendő útnak pedig meg kell tartani a kellő szélességet. A 19. század második felében vidéki városaink képéhez a liget és a fasor szervesen hozzátartozott. Nem véletlen tehát, hogy a romantikus, eklektikus terek kiképzésekor ezt a szempontot nálunk is komolyan figyelembe vették. Egy 1875-ös tanácsülést jegyzőkönyv ez ügyben — szerencsénkre — így fogalmazott: „most e díszes és élvezhető ligetek elhanyagolása több volna a városhatóság részéről, mint mulasztás". Ebben a szellemben rendezték már 1874-ben a Vörösmarty teret, majd 1884-ben a Zichy ligetet (133-135, illetve 103,106). Nagyobb beruházások a múlt század vége felé az utcaátalakítások voltak: a Könyök közt a Nádor utcát és a Szarka utcát (Velinszky-ltp. helyén, Március 15. utca, Táncsics Mihály utca) szélesítették, a csordahajtó utakat valamint a Lovasberényi és Budai utat szűkítették. Ezek az átalakítások és a millenniumi rendezések és építkezések Havranek József polgármestersége (1878-1908) alatt történtek. Különösen a Városház és a püspökség terének (1889) valamint a Búzapiac (1890) rendezését kapcsolták az ő nevéhez (17, 28, 47). Zavaros Aladár polgármestersége (1919-1930), legalábbis ami végkifejletét illeti, nem mondható ilyen eredményesnek. Az „agyafúrt" melléknévvel megtisztelt Zavaros Aladár ugyanis éppen a városi beruházások pénzeiből és az ínségmunka-pénzekből sikkasztott, így végül beigazolódott a hírlapok véleménye, akik már régen „közigazgatási csirkefogónak" titulálták. Ténylegesen azonban ő is lendített a városrendezés ügyén: a 20-as években jelentősen korszerűsítették a villany-, víz- és úthálózatot (199). Zavaros panamabotránya érdekes összefüggésben állt egy egészen más üggyel. A polgármester mellett kiállt Bilkei Ferenc, felsővárosi plébános. Állítólag ezért haragudtak volna meg rá annyira a felsővárosi gazdák, hogy azután nem az „ő templomába" jártak, hanem a „várba", a ferencesekhez, a „barátokhoz". Látni fogjuk, hogy egy-egy szobor elhelyezése századunkban, de még inkább a 30-as években milyen sok társadalmi vitát kavart. Egy ilyen vitában, a 69-es Hindenburg Gyalogezred hősi szobrának elhelyezése (154) 150