Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)
?5г|-мьЯЯ* kapcsán írta 1931-ben Marosi Arnold, a múzeum igazgatója, hogy mennyire hiányzik egy elfogadott városrendezési terv, amely előre gondoskodna az eljövendő utcák és terek kiképzésének meghatározásáról. Ilyen átfogó, a város jövőjének megtervezésén alapuló koncepcióval kezdett polgármesteri munkájához Csitáry G. Emil 1931-ben. Már ekkor gondolt az 1938-as ünnepségek miatti városrendezésre, annak sokoldalú előkészítésére. Intézményesen és tervszerűen Magyarhonban először fogtak ekkor hozzá egy városképjavító munkafolyamathoz, amelybe a terek és épületek átalakítása mellett a cégfeliratok egységesítése is belefért, vagy az a gondolat is, hogy a kirakatokat az architektúrába kell illeszteni. A nagy rendezési folyamat élén Kotsis Iván és Schmidl Ferenc építészek álltak. Hozzá Hóman Bálint, Székesfehérvár nemzetgyűlési képviselője, akkori kultuszminiszter révén állami fejlesztési alapot kaptak. Az ünnepi év előtti építkezésekre ezen kívül a város 6,5 millió pengőt áldozott. Igen helyes alapelvként kezelték azt, hogy a Szent István tér és a Vörösmarty tér egységes hangulatát meg kell őrizni. Bontásokkal új tereket alakítottak ki (Országzászló tér, Hősök tere, Prohászka park; 109-112, illetve 63-66, 81 és 42, 67) és rendezték a Fő teret. Ez utóbbi szempontjából a Romkert feltárása és kialakítása, valamint a Városháza tömbjének átalakítása mondható a legjelentősebbnek (50—69). A rossz vagy elrontott homlokzatú házakat átalakították (Múzeum; 113; Arany János utca 12., Arany János utca 4. stb.), az ekkor már igen elhanyagolt ferences templomot, a püspöki székesegyházat és az Annakápolnát restaurálták (123-124). Az így átalakult belvárosban mintaszerűen kiválasztott és elhelyezett szobrokat állítottak fel (Szent István, 10-es huszárok emlékszobra, Kálmáncsehy Domokos, Országalma, Prohászka-emlékoszlop, Watthay várkapitány szobra; 118, 76-77, 124). Gondoljuk meg! Ma is ezek között a képek között élünk. 50 év próbáját állták ki immár. Az 1938-as ünnepi év eseményeiről könyvek készültek, a legfontosabb eseményeken dolgozott a filmhíradó és helyszíni rádióközvetítések is voltak. Természetesen a fényképészek is jelen voltak, nem is kevesen; válogathattunk is felvételeikből. így az ünnepi év (1938. január 17-december 29.) építészeti eseményeit a fényképekkel dokumentáljuk. Itt most csak kettőre szeretnék külön is kitérni. Az egyik az, hogy az akkor már egy évszázada elhanyagolt évforduló, a török uralom alóli felszabadulás ünnepe is belefért ekkor ebbe az egész éves ünnepségsorozatba. Május 19-én leplezték le Medgyessy Ferenc domborművét a ferences rendház falán (78), utána három estén át szabadtéri bemutatókon elevenítették fel a visszafoglalás eseményeit. Az augusztus 18-i ünnepi országgyűlést az átépített Városháza udvarán tartották (58-61). Ezelőtt városunkban 1527-ben, Ferdinánd király koronázása alkalmával tartottak utoljára országgyűlést. Az ünnepi országgyűlés az 1938. évi XXVI. törvénycikkben Szent István emlékét örökítette meg és beiktatta az augusztus 20-i ünnepet. Ezután avatták fel „hivatalosan" a Romkertet (68— 71) és a Szent István-szobrot (118). Erre az alkalomra írta Kodály Zoltán a Szent István himnuszt. Az év kisebb jelentőségű eseményei is (kongresszusok, díszközgyűlések, dalosversenyek, tornaünnepélyek, tanügyi, művészeti, búzaminőségi, szarvasmarha-tenyésztési és vadászati kiállítások) mind nagy tömegeket mozgattak meg. Soha nem látott turizmus köszöntött városunkra (a vitézavatáson és az országgyűlésen 25-30 ezer, a Szent-Jobb ünnepségen 50 ezer ember vett részt; 72-73). 151
