Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)

böző forrná i jellemzik például a tolsztoji -mindent-vég ig-mondássalszélűben .. i” Az ellentétes pszichikai motívumok mozgásukban történő” bemutatásával Csehov túllép a nagy elődök kivételes eredményein is. A lelki átalakulások, az „apró dolgok” lélekátalakitó erejének a felismerése és művészi ábrázolása új, csehovi minőség az irodalmi lélekábrázolás módszertanában.

A belső monológ „klasszikus”, első személyben felépített formája helyett Csehov szívesen alkalmazza az ún. „átélt beszéd” konstrukcióját, amely színtaktikai, tartalmi szempontból és a nézőpont tekintetében is eltér a tulajdonképpeni belső monológtól, minthogy „a hős tudattartalmának rajzóban nem zárja ki teljesen az elbeszélő elemző és értékelő jelenlétét.” A pszichopatológiai jelenségek iránt is rendkívül fogékony, a hangulatokat benyomásszerűen, a foltfestés technikájával ábrázolja rendszerint tűnékenységük, illanékonyságuk miatt. A lélekrajz nézőpontjainak elemzése bizonyítja, hogy az aprólékosság, részletezettség a lélekrajz impresszionisztikus feldúsítását szolgálhatja, hitelességét növelheti, ha nem válik terjengőssé és öncélúvá.

Csehov a valóság egyfajta pszichológiai újraértelmezését végezte el a nagy elődök utón. Lélektani módszere ebben az újraértelmezésben nyeri el világirodalmi jelentőségét: „pszichologikusabb a részletezőbb Tolsztojnál és a megdöbbentő mélységekbe ereszkedő Dosztojevszkijnél, azáltal, hogy a lélekrajz azoknál mégis csak eszköz volt az ember ábrázolásához és az erkölcsi-filozófiai problémák megjelenítéséhez, míg Csehov számára — világlátási mód” (Karancsy László).

Németh leszögezi: „Az orosz irodalomnak három írója van, akiket az orosz ízlés csúcsainak tekinthetünk: Puskin, Turgenyev, Csehov.” Majd így indokolja véleményét: „Csehov ízlésére jellemző, hogy nem »művészi« ízlés, az emberség mély forrásaiból, a tapintatból, az apró dolgok iránti, mát’-már nőies érzékből ered s közvetve határozza meg művészetét.” Csehov vonzerejét pedig abban jelöli meg, hogy „az érett lélek társaságát élvezem benne.”

Mi vonzotta a taganrogi fűszeres orvos fiát, aki annyi kisembert ábrázolt novelláiban, hogy színműveiben egyre inkább a nemesség, a földbirtokosság életét jeleníti meg. Az Ivanov, a Ványa bácsi, a Cseresznyéskert a földbirtokos családok pusztulásáról szól, ebbe az irányba mutat a Sirály és a Három nővér is...

Németh válasza a kérdésre: „Ha valaki, Csehov látta az ítéletet e fölött az osztály fölött, akárcsak a mi Mikszáthunk ..Azt is tudta Csehov, hogy „e halálfiai közt mennyi finom, jobbra érdemes egyén senyved, emésztődik. S ez — a nagy történelmi végzet árnyékában tönkremenő finomság, főként a női —, ez volt az, ami Csehov részvevő szívét s drámai ösztönét maga felé húzta.”

Pl