Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)

pátié ja is messzebb követi őket: abban, amit mondat velük, kevesebb gúny, s több a sejtett részvét, az ilyenek vagyunk szomorúsága”.

Csehov nóvuma, hogy a nagy elődöktől eltérően látja az orosz valóságot, mást lát meg benne és azt is másként ábrázolja, mint a nagy elődök. Azt tartotta, hogy „az író az élet riportere, s ha tárgyul a cári Oroszország végóráit kapta, mint egy órjási Szahalinról, arról ír tudósítást.” Figyelmeztet arra, hogy nem szabad összekeverni „a kérdés megoldását s a kérdés helyes feltevését. Csak a második kötelező a művész számára”. Érveit is kifejti: „Mi úgy írjuk le az életet, mint amilyen, de tovább egy tapodtat se. (...) Nekünk nincsenek se közeli, se távoli céljaink és lelkünk kong az ürességtől.” Ma már láthatók nemcsak a betegség tünetei, hanem kiváltó okai is, amelyeket Németh László így összegez az orosz századvég elrejtett céljaiként: „a hatvanas évek eszmei lobogásai után, amelyek az orosz klasszikusokat táplálták s inkább csak szellemi zűrzavart s kiábrándultságot hagytak; határozottabb célok, keményebb tettek számára teremteni csendet”.

„Ami Dosztojevszkijben igazán nagy, a vibráló, határokat ostromló pszichológia, a jellemek új, nem bevett mérték szerinti értékelése, s az alulmaradtak, a szerencsétlenek iránti szolidaritása..Mindez újult formában folytatódik Csehovnál is. Ö már óriási vívmányokra építhetett, de igazi érdeme nem a kapott öröksége, hanem hozadéka a lélekábrázolás területén is. Dosztojevszkij joggal nevezhető „a modern pszichológia ősének”, Tolsztoj pedig egy „új, árnyaltabb biológiai emberlátásnak lett úttörője: alakjainak legapróbb testi jegyei és megnyilatkozásai s alkati képük közt oly szigorú megfelelés van, melynek természetét a tudomány még csak kis részben fedezte fel” — állapítja meg Németh.

Csehov léleklátásának bizonyítékait adja: a kiállt szenvedés a legkérgesebb szívben is hagy valami együttérzést (Fagy), A jó ember tudja, hogy a védtelent védeni kell, a pszichológus író azt is tudja, hogy ..belül a legtöbb erősnek látszó ember is gyenge” (Feleség — egy erősnek látszó gyenge összeroppanását beszéli el). Csehov leleplezi az öszszetákolt erkölcsiségükben dölyíösöket, amikor erősnek látszó alakjai kivonják magukat „a gyengeség szolidaritásából és a náluk gyengébb, de különb emberek bíráiként lépnek fel.” (Ivanov doktor stb.)

Csehov léleklátásának és ábrázolásának jellegzetességét így foglalhatjuk össze Karancsy László legújabb kutatásai alapján. Dosztojevszkij és Tolsztoj eszmehőseivel szemben Csehovnál legfeljebb intellektuális hősökxről beszélhetünk: „Az ideológus elvi összpontosítottságát nála a művész erkölcsi felelősségtudata és igazságérzete helyettesíti. A lélekrajz tömörsége és a világ belülről való szemléletének elmélyülése, a rövidség, a »rejtett" pszichologizmus, az »elhallgatásos« lélekrajz külön-90