Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)
férfi és szellemi társ helyett azonban egy megértésre, irgalomra szorult, elnyűtt., beteg öregembert kap vissza az apjában, aki az ő Télemakhosztémát feldolgozó, nagy hévvel felolvasott irodalmi kísérletét, amellyel voltaképp családi helyzetükre akarja apját ráébreszteni, meg sem érti, végig sem tudja hallgatni, mert közben elnyomja a horkolásával jelzett álom. A novella még leíró jellegű. Értékét számunkra az biztosítja, hogy rögzíti az álmaiból ocsúdó, a kora lényegére döbbent pályakezdő Németh László csalódott közérzetét. Felmutatja a válságkorszak alapvonásait; az erkölcsi érték, a minőség pusztulását, a társadalmi és egyéni elidegenülést, valamint a széthullást. A Gyász írása idején Németh újból elővette a Télemakhosz-témát. Hősnője ekkor már egy orvostanhallgatónő, aki a Gyász élektrai alakjával ellentétben, már irgalmat gyakorló, antigonéi magatartást képvisel. A Tanú megindulásával kapcsolatos erőfeszítés azonban elszívta tőle a szerző erejét. Németh pályáját mégis végigkísérte a kezdő novella kérdésfelvetése, amelyre a szépírói életművét lezáró Irgalom című regényében próbál válaszolni, minden művénél jobban mutatva gondolatkörének tágulását és regényírói művészetének a fejlődését. Ezért mondja az 1965-ös kiadás előszavában, hogy az Irgalom „egész írói pályámat átöleli, a fényre jutás káprázó keresgélésétől a fénytől megválás búcsúszaváig.” Az Irgalom mint utolsó regény és az életmű záróköve, szintézisét adja a szerző gondolatkörének és regényírói művészetének. Olyan igény hozta létre, hogy a pálya és a szerzői eszmekor tanulságait összegezve, jelentősét mondjon vele az emberiségnek. Ez a regény Németh László gondolatkörének a tételes összefoglalása és regényszerű közlése. Szerzőjének egyik legelvontabb, egyszersmind leggazdagabb életrajzi anyagú műve. Életfilozófiájának a parabolája és a személyes életanyagot feldolgozó emlékezetének a regénye. Elvont intellektuális gondolatmenete ugyanis önéletrajzi ihletésű közegben, Kertész Ágnes rokonalkatú személyiségtudatán keresztül bontakozik ki a regényben. A pálya második szakaszában Németh László racionalista életfilozófiáján belül előtérbe került az etika kérdése. Az életművét átfogó minőségeszményének a központjába ugyanis ez idő tájt az etikumot állította. Minőség-eszméje már korábban is ezt a célt szolgálta, de életfilozófiává tágulása inkább csak pályájának a második szakaszában jelentkezett. Németh kereste a létezés problémáira tudatosan válaszoló, az „életünknek értelmét adó filozófiát.” Ezt végül is az egyén tudatos erkölcsi önnevelésében vélte megtalálni, mert „nemződni nem elég, meg kell csinálni magunkat.” Az ember lényének és létének az erköcsi felépítése pedig nem önmagáért történik, hanem „mások és a világ javára”, ahhoz hogy az ember üdvözülni tudjon, üdvözítenie kell. 7
