Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)

együttműködésre. A Népszava,ban egy április 11-i Kállai Gyula-cikk — bár fölhívja a figyelmet a népi írók közötti torzsalkodás veszélyeire s a tömegekkel való kapcsolatuk sorvadására — megvédi a népieket (név szerint Illyés Gyulát) a jobboldali támadásokkal szemben, s bízik abban, hogy „az írók meghallják ismét a tömegek hívó szavát (..

Ez a reménye azonban — a jelek szerint — eléggé halvány, hiszen a cikkíró éppen a népi irány „legkövetkezetesebb” képviselőinek bizonytalan politikai megítélésére utalva mondja azt, hogy Milotayék nem vállalják őket „a múltjuk miatt, mi nem vállalhatjuk őket teljesen a jelenük miatt.” (A megvádolt irodalom kérdésében.)

Ez a fajta kettősség a jellemző Németh László megítélésében is 1943 nyarán. A Hídban megjelent cikkének (Felelősség a fák iránt, jól. 1.) az „értelmiségi társadalom” történelmi utópiáját tovább szövő passzusára reagálva a Népszava Németh társadalomtudományi kérdésekben való jártasságát vonja kétségbe, majd a következőképpen értékeli helyét és szerepét: „Németh László végtelen jóindulata nem érdemel támadást, de végtelen könnyelműsége, amellyel társadalmi kérdésekhez nyúl, kihívja a bírálatot.” Mindezzel együtt — szögezi le a cikkíró — „Németh László a fiatal magyar értelmiség egyik legjobb csoportjának szellemi vezetője.” (e. 1.) (Jordáky Lajos?): A politikus kertész, júl. 11.)

Alig több mint egy év leforgása alatt tehát (még a jelzett kettősséggel együtt is) nagyot változott a Népszava (és „e. 1.”) álláspontja: Németh László az ifjúság megrontójának megalázó szerepéről — ime — pozitív tartalmú szellemi vezérré lép elő! Fordulatról azonban mégsem beszélhetünk. Részint azért nem, mivel Németh ekkori szerepének az értékelése a párt értelmiségi politikája szellemében tett taktikai lépés (ezt támasztja alá például az a feltűnő gesztus is, amellyel a hivatkozott lapszámában a Népszava ugj'anazon oldalán markánsan és látványosan elválasztja őt Féjától!), másfelől pedig Németh László szárszói beszéde is minden bizonnyal szerepet játszik majd abban, hogy az SZDP vezetőinek a népi írókkal kapcsolatos véleménye inkább a kirekesztés, semmint egyfajta integráció felé hajoljon.

Arra vonatkozóan pedig, hogy milyen alapvetően fontos fogalmi kérdések voltak tisztázatlanok még az értelmiségi politikával kapcsolatban is a párt elméleti tevékenységében, utalnunk kell Szakasits Árpád július 11-i (tehát a Némethet bírálva-dicsérő Népszava-számban megjelenő) vezércikkére. (Polgár mikroszkóp alatt) Ebben ugyanis a következő meghatározás szerepel: „a munkás fogalma tágabb lett: nemcsak az ipari bérmunkás és a mezőgazdasági munkás tartozik bele, hanem a tisztviselő, a tanár, a tudós, az orvos, az építész, a mérnök s technikus, egyszóval: minden fizetésért és bérért dolgozó ember.”

76