Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)

Az írás főgondolatánál tartunk. De a fény teljes fölkapcsolásához össze kell foglalnom a Vers, vagy tanulmány? egész gondolatmenetét. A műfajokat tehát az életszükségletek teremtik és igazolják. Ez a kiindulás. A görögök nagyságát semmi sem mutatja jobban, minthogy a különböző műfajok hatalmas teljesítményeinek korszakaiban is volt szívük a már kiégett tisztásokat otthagyni, s azok felé a műfajok felé menni, ahol a szellem lángjának volt mibe belekapni. A műfaj tehát nem érték kérdése, hanem időponté. A nagy művek alá lehordott terep, megbízható talaj kell. A magyar irodalomban azok, akik a háború (az első világháború) előtt kezdtek falakat rakni, a háború után még ledéi alá hozhatták művüket. Az őket követők azonban már csak árkokat, legördült sziklákat találtak, és az irodalom világán túl hatalmas zavart a nagyvilágban.

Álljunk itt meg. Nem azért mintha külön ki kellene emelni, hogy ma is érezzük a hatalmas zavart az irodalomban, s persze első okként körülöttünk a világban. Ebben a sodrásban annyira benne élünk, hogy inkább talán arról kell gondolkodnunk: amíg a magunk korának lényegéről legtöbben alig mondtunk el valami olyant, aminek fél évszázados hatásában reménykedhetnénk, addig a harmincnégy esztendős író biztos helyzettudattal, a század végéhez is szólóan fogalmazza meg a maga korának fontos kérdéseit. Vajon minden hajdani fölismerés hasznosításán túl, nem ennek a beismerése a legfontosabb ma, ha egy fél évszázados tanulmányt próbálunk visszafiatalítani?

Forduljunk újra a tanulmány szövegéhez. A harmincas évek kérdései közül ilyeneket emel ki: „Trianon odacsapta Magyarországot a földhöz, s az, mint egy tányér, öt darabra ment. Mit gondoljunk erről a durvaságról? Álljunk ki szavalni a Szabadság tér szobrai alá, vagy tekintsük közjátéknak, melyet a nemzetköziség diadala úgyis rendez majd? Oroszországban a marxizmus győzött, s győzelme után nagy alkotó tervekkel állt elő. Engedjünk a példa bűvölő szemének? Az ellenforradalom mocsárgőzökkel töltötte meg az országot; hagyjuk magára a fuldokló népet? ... Kitört, megforgatott a válság, honnan jött, hová visz? Kezdték együtt emlegetni a Duna-népeket, mi közünk hozzájuk? Mi a magyarság hivatása? Elfogy utolsó költőivel, irodalmával együtt, ahogy a mélabú érzi, vagy kivághatja még magát lehetőségei nyomán?”

Ezeket látja a többi között olyan korproblémáknak, amelyekről senki nem mondhatja, hogy nem tartoznak az íróra is. De a Vers, vagy tanulmány? nem helyzetrajz, nem is dilemmagyűjtemény. Inkább a szellem és erkölcs, a felelősség viszonya a korhoz, az írói szerephez, a poétikákhoz. Kérdéseiben az is benne van tehát, ami az esztétikai minőséggel van kapcsolatban. Németh ugyanis arról is beszél, hogy miért nem sorakozhatott föl a tanulmány mellett semmilyen más írói műfaj közvetlenül a problémamegoldásban? Azért, mondja, mert a szépiroda-54