Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)
azonban ebben az összefüggésben nem is Németh Lászlónak a népi mozgalommal való kapcsolata a lényeges, hanem az a kérdés, hogy vajon önkorlátozásként élte-e meg a mozgalomhoz való csatlakozását. A kérdés alapos mérlegelést igényel: a kor kérdéseinek megválaszolására való törekvés ugyanis mindig jelen volt Németh gondolkodásában, ez pedig magában hordozta az ehhez hasonló átértékeléseket, pályakorrekciókat is. Maguk az egyes korszakok is az elérhetőnek vélt céloknak, célképzeteknek rendelődtek alá. A tájékozódás időszakában Németh lehetőséget látott arra, hogy a magyar szellemiség visszatérjen a nyugati fejlődési útra; ezzel együtt ösztönzője akart lenni egy újabb fejlődési iránynak; 1934-ben a szükségesnek vélt reformok lehetősége átállította a társadalmi célokat vállalók táborába, az 1935-ös év tavaszán azonban az első volt, aki megértette és mélyen átélte a reform-elképzelések kudarcát. 1935-öt követően pedig egyértelművé válik számára, hogy egyre inkább a kialakuló helyzet foglya, a társadalomban érvényesülő és a jobbratolódást segítő erőket befolyásolni már nem lehet... Ebben a vonatkozásban tehát pályakorrekcióról aligha beszélhetünk, ehelyett inkább az arányok módosulásáról és a kialakult helyzethez való alkalmazkodásról szólhatunk. A különbséget talán a lehetőségek felől érezhetjük a leginkább: míg 1930—32 között Németh úgy vélte, hogy irányt lehet szabni az eseményeknek, addig 1935-öt követően ennek már semmi biztosítékot nem látta ... A pálya mozgása ezt követően már ismert. A kor egyre sötétebbé váló politikai erőivel szemben Németh a Tanúba húzódik vissza, majd szépírói művekben fogalmazza meg bezártság-, leszorítottság-érzetét. Közben átértékeli az új szellemiséggel kapcsolatos elképzeléseit is: egyre sűrűbben fordul a történelemhez, ez teszi érthetővé azt is, hogy a korábban annyit bíróit XIX. századi jelenségek is egyre inkább figyelme középpontjába kerülnek. A XIX. századdal foglalkozó írásainak nagyobbik része 1936 és 1944 között íródott, akkor, amikor az „egyre súlyosabb helyzetbe sodródó, viszonylag elmaradott országban a múlt század eszmevilága és irodalomfejlődési kérdései válnak aktuálissá”. (Imre László) Változás e téren csak 1945 után következett be, ez pedig hasonló ahhoz a változásoz, amely Bibó István gondolkodásában végbement. Ismeretes, hogy Bibó az 1845. évi változás értelmét a forradalmasodás és a demokratizálódás összekapcsolásának lehetőségében látta; Németh ehhez hasonlóan úgy vélte, hogy a kialakuló vilógcivilizációban — a művészettel, tudománnyal, politikával kapcsolatos elképzeléseit ugyanis ekkorra a civilizáció összefüggésébe állította — épp ez a változás ad biztosítékot a kis népeket jellemző sajátosságok megőrzésére ... 51