Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)

fedezte fel önmaga számára Dosztojevszkijt: „Eckermanból el-el olvastam néhány íejezetecskét, bár egészen lekötni most nem tud — írja 1929. április 28-án keltezett levelében Földessy Gyulának —, hatalmas konkurense támadt Dosztojevszkijben. Azt hiszem, ez az az író, aki teljesen fölnyitja a lclkcmet. Ady óta a legtermékenyítőbb irodalmi hatás, s föltétlenül a legnagyobb író, akivel behatóbban foglalkoztam. A kedviért erősen tanulok oroszul. Szeretnék egy nagyobb Dosztojevszkij-tanulmányt, esetleg könyvet írni; remélem, hogy verem vele nemcsak a hazai Dosztojevszkijről hápogó kis okoskodóinkat, de André Gide könyvét is”.

Több irányból vezetett tehát az út ahhoz, hogy Németh gondolkodóként is tájékozódjon Európában, felmérje a modern, főként nyugati irodalom helyzetét, megismerje a legkiemelkedőbb írókat és alkotásaikat. Az inspirálók közt kell számon tartanunk Halász Gábort is, akinek a modern regényről, a líra haláláról írt tanulmányai nagy hatást gyakoroltak Németh Lászlóra. Németh is az új művészet nyomába eredt, s mivel korjelenségekhez kötődtek, számos megfigyelése rokon is Halász Gáboréval. Innét ered, hogy az esszéírók és Németh kiindulópontja között azonos' élményeket és azonos meghatározottságokat találunk, hogy aztán a harmincas évtized már más irányba vezesse Némethet, illetve Halász Gábort, Szerb Antalt, Cs. Szabó Lászlót.

Az új tájékozódási irány bejelentését Németh A kritika feladatai című írásában végezte el. Az írás a Nyugatban jelent meg 1929 decemberében, ezt követi a híres Ortega-esszé (Napkelet, 1930 július), ez pedig szinte megelőlegezi a nyugati irodalmat figyelő Kritikai Napló írásait (ezek az írások is a Napkeletben jelentek meg, 1930 októberétől). Németh nagy cikksorozata, melyet a nemzedéktársairól 1931 májusától a Nyugatban jelentetett meg, már össze is foglalja a nyugati irodalommal kapcsolatos megfigyeléseit. Mintha már a Tanút író Németh Lászlót látnánk az írások mögött: miközben egyik írásában tájékozódik, a másikban már tanít is, miközben az egyik írásában a kérdéseit fogalmazza meg, a másikban már a tételeit is olvashatjuk. Németh László munkáinak újabb kiadásaiból ennek az időszaknak jó néhány írása hiányzik, s a közöltek is számos csonkítással, egymástól elszakítva, utólagos szerkesztési elvek alapján jelentek meg. Pedig érdemes lenne ezeket az írásokat megírásuk időrendjében, teljes szövegükkel közölni, így láthatnánk csak, hogy milyen erőfeszítésekkel törekedett a korszerű szellemiség jelenségeinek megismerésére — s így láthatnánk pontosan a Németh által megfogalmazott kultúrkritika összetevőit is.

A másfél-két esztendő lázas sietsége mögött ott érezzük a gazdasági válság gyorsító hatását is. A világválság társadalmi és politikai következményei válaszokat követeltek az íróktól is, így nem meglepő, hogy Németh útkeresése magán viseli ennek az időszaknak feszültségeit. Ek-41