Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)

I

* V \

*/■ - * “ 1

f ... • •

Domokos Mátyás:

A SZÉKESFEHÉRVÁRI NÉMETH LÁSZLÓ-EMLÉKÜLÉS ELÉ

. . > i ,i

Ha tudósaink közül vehetné valaki magának a bátorságot, hogy megírja a magyar élet napjainkig tartó félévszázadának a hiteles és igaz művelődéstörténetét, vállalkozásának tán a legizgalmasabb, ma is eleven és megszívlelendő tanulságokat kínáló fejezete annak a történetét mondhatná el, hogyan ébresztette föl a húszas—harmincas évek fordulójától máig egymásra .következő nemzedékek legjobbjainak a lelkében a gondolkodás emésztő és egzisztenciális igényét Németh László, s hogyan elégítette ki a Legmagasabb 'fákon ezt a fölcsigázott vágyat az irodalom valamennyi műfajában éterlángszerűen lobogó munkásságával, s annak kézzelfogható eredményével: könyvespolcokat megtöltő életművével. Ennek a történetnek, amely akár az „ifjú szívekben és elmékben élő Németh László” fejezetcímet is viselhetné, Németh Lászlót és híveinek, tanítványainak félévszázadon át sokasodó seregét a magyar Ugar XX. századi terepén összetartó mágnese, ma már tisztán látni ezt, ugyanaz a szorongó tájékozatlanság, amely a Tanút létrehozó író Múzsája volt egykor, s amely az ember társadalmi problémáira és szellemi problémáira — de mondhatnám így is: a történelmi múltban gyökerező, XX. századi magyar és európai, egyetemes emberi sorskérdésekre — választ igénylő, és elfogadható életreceptre sóvárgó nemzedékek érzékenységét is kényszerítő erővel vonta a Németh László-i életmű és szellemi jelenség felé. A kezdetektől a pálya lezárulásáig, sőt: azóta is változatlanul sugárzó erővel, hiszen mindannyian tapasztaljuk, s ennek a megnyilvánulása, egyebek közt, ez a mai emlékülés is, hogy ez az író a föld alól — legelevenebb szelleme szinte nyolcvanas éveinknek. Változatlan erővel fogva tartja, gondolatai értelmezésére és továbbgondolására kényszeríti eszméletünket, különbén- nem töltene meg újabb könyvespolcot a halála óta vele foglalkozó, s a jelenlévők tollából is született irodalom.

Miben keressük ennek az idő változásait lebíró, s a felejtés meszesgödreiben bővelkedő szellemi életünkben nem éppen gyakori, eleven jelenlétnek, örök aktualitásnak a lehetséges magyarázatát? Gondolom, erre felel majd az emlékülésnek az életmű különböző metszeteit és aspektusait elemző kilenc előadása is — én csak a magam gondolatát tudom

3