Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)
dőlünk a hazai tudományos élét bénultságot tükröző állapotára, akkor láthatjuk, hogy mekkora teher és feladat hárult az irodalomra, amely a harmincas évek kezdetétől már nem tudott nem figyelni a kiélezőlő társadalmi ellentmondásokra sem. Talán éppen a szellemi és társadalmi kihívásoknak ez a gazdagsága teszi, hogy a harmincas évekbeli irodalom — kétségei és ellentmondásosságai ellenére is — csak a magyar irodalom történetének legnagyobb korszakaival vethető össze. A kor kérdései a korszak írói számára ugyanazok voltak, s ha válaszaik különböztek is, szellemi pozíciójuk sokban rokon, vagy egymást kiegészítő volt. Az elválasztó vonások mellett így látnunk kell az összekötő hasonlóságokat is; többek között azt, ahogy a húszas évek közepétől fellépő írói nemzedék a maga nyelvére fordítja Ady költészetét, azonosul az Ezüstkort író Babits életérzésével és életszemléletével, hogy aztán az új, korra válaszoló művészet sajátosságait keresse. A példák sorolhatók: Németh László és Halász Gábor a korszerű irodalmiság jellemzőit kutatta; Féja Géza a Szabó Dezső-i vonulatot folytatva már a húszas—harmincas évek fordulóján a népi ideológiát készítette elő; Erdélyi József, Illyés Gyula és József Attila pedig a költészetben fordult a nép felé. Ebben a vonatkozásban az esszé etizálódása Halász Gábor, Cs. Szabó László, Szerb Antal vagy éppen Németh László írásaiban éppúgy a kor kérdéseire adott válaszként értelmezhető mint a társadalmi igazságtalanság megnyilvánulásait előtérbe helyező „parasztírók” — Szabó Pál, Veres Péter, Sinka István — jelentkezése. Hogy ez a két jelenség nem is áll loly^ annyira távol egymástól, azt jól jelzi, hogy a népi írók folyóirata, a Válasz — legalábbis amíg azon Németh László kezenyoma érződött — teret adott az esszéírók írásinak is. Illyés Gyula és József Attila költészete a húszas—harmincas évek fordulója után is összemérhető, ahogyan — gondolkodásuk megannyi különbsége ellenére — Németh László és József Attila esztétikai írásai is rokoníthatók egymással, mitöbb: jövőképük, a jövő társadalmának leírása is hordoz rokon vonásokat, s ide kell kapcsolnunk a katasztrofizmus áramlatát is. Az ember elveszettségét, világidegenségét a magyar irodalomban nagy erővel mondták ki a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó költők, így Weöres Sándor, Kálnoky László, Jékely Zoltán, Rónay György. S kell-e mondanunk, hogy az ő költészetük és Babits kései költészete közt is szoros a kapcsolat... 2. Messzire vezetne, ha megpróbálnánk nyomon követni a válságérzet és a művészet egymáshoz való kapcsolódását, összefonódását. A huszadik századi művészet magától értetődő természetességgel fejezte ki az 37
