Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)

Grezsa Ferenc:

A NÉMETH-REGÉNY GENEZISE

A Németh László-i életmű négy alapműfaj, a tanulmány, a regény és dráma, valamint az önéletírás dinamikus egysége. Köztük a tanulmány a legmozgékonyabb: a pálya vezérlése a funkciója, felfedezések terepe. A dráma a görcsök, válságok feloldásának műfaja, kelepcehelyzetekben a katarzis lehetősége. Az önéletírás (korfordulókhoz kötötten) a belső számvetés alkalma, ember és szerep dialektikájának újraformálása. A regény pedig többnyire pályatükör, egy-egy alkotói korszak szemléleti összegzése, műfaji szintézise. Ebben az összműködésben, tudatosan megtervezett rendszerben egyetlen kifejezési formának (itt és most: a regénynek) a kifejlődése nem érthető meg önmagában, elszigetelten az alkotói pálya összmozgásától, hanem csak olyan folyamatként, amelyben az életmű általános törvényszerűségei érvényesülnek. Németh regényműfajának keletkezéstörténete is tükrözi az írói kibontakozás karakter jegyeit: az esztétikai struktúrák előbb gondolati modellként születnek meg, továbbá megjelenésük — lassú, fokozatos átmenetek helyett — gyors és robbanásszerű a pályán, és végül ezek a vívmányok jobbára kompozicionális természetűek, sokféle sugalmazást, leleményt kritikusan magukba ötvözőek. Mielőtt a specifikus jellemzőkre: a tudat- és elbeszélésregény sajátosságainak vizsgálatára rátérnénk, előbb e tágasabb összefüggések áttekintésére kell vállalkoznunk.

1

Amit Németh László Ady pályaalakulásáról — logikai és történeti értelemben egyaránt érvényesen — megállapít, hogy tudniillik előbb készül el benne a gondolkodó, mint a költő, és az eszme primátusa ars poétikájára is jellemző törvény, — reá is vonatkoztatható dilthey-i igazság. Az idegen életmegmegnyilvánulás megértése egyszersmind saját belső tapasztalatának rávetitése is. A portré önarcképi jelentőségű: „Nála elvonás, mint a filozófusoknál, megelőzi a konkrétet. Ez a va-20