Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)

és a tanítványnak a kapcsolata is csak az első időkben volt eszményi; Péter majd egyre világosabban látja Barbián valódi szerepét. Ekkortól számíthatjuk Tatár Zsiga kudarcos sorsát is, azét az emberét, aki köz­vetített Péter és Barbián között. És ekkortól lesz rokonszenves és szá­nalmas ez a sors a fiúnak, aki valóban vonzódik az ilyen sorsú emberek iránt. Ekkor jut eszébe Bögözi sorsa is: „Két gyűlöletbe fordult szerel­mes: csak egyengették az ő útján Barbián felé. Egy diák, s egy barát, akik talán sosem gyógyulnak ki abból-, hogy ehhez az emberhez közel­­jutottak.” Barbián és Tatár megromlott viszonya kétségtelenül módosítja Péter érzéseit is a tanár iránt. Fölmerül benne saját, hasonló kudarcá­nak lehetősége, melyre az újságíró utal. Másfelől vitathatatlan, hogy a mű eme pontján Jó Péter eszmealko­tásának folyamata minden korábbinál magasabb szinten áll. Elérkezik ahhoz a fontos fölismeréshez, hogy „saját magában keresse a fogódzót, a bizonyosságot. A bensőben elérni, az egyedi változatban azt, ami meg­nyugtatóan állandó és közös.” (Bata Imrej Személyiségének egyéb kö­reiről, az azt érő egyéb hatásokról majd A másik mester című fejezet szól majd. S végezetül még néhány szó engedtessék meg az Utolsó kísérlet egészéről. A cím drámai és érzékelteti az összegzés igényét. Hétkötetesre tervezte az író, s végül négy készült el belőle. A vállalkozás így is és Ismét lenyűgöző. Enciklopédikus teljességre törekedett Németh László ezzel a regényciklussal. Hasonló igénye korábban nem volt; most látja elérkezettnek az időt arra, hogy a magyar valóság egészét átlássa és áb­rázolja. Hagyományos regényírói feladat. A XIX. század nagyrealistái is hasonló elképzelésekkel vágtak neki „mammutműveiknek.” Az Utolsó kísérlet esetében a megvalósult eredményeknél is fonto­sabb a szándék. Hadd idézzem befejezésül az életmű egyik legnagyobb ismerőjét, a közülünk már eltávozott Béládi Miklóst: „Jó Pétert arra szánta írója, hogy eszméinek nagyszabású képviselője legyen; egyéni sors, társadalmi környezet és szellemi kibontakozás egységében — az európai tudatú "mélymagyarság« hőse.” 19

Next

/
Thumbnails
Contents