Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)

Késői kapitalizmus kora

hogyan álmodhatnának .„tehén és sertés beszerzésre, sőt bútorvásárlásra” szóló kölcsönről. Minden kérés teljesítése vagy nem teljesítése a gazdatiszt és tisztviselők kegyes jóindulatától függ. Hogy az uradalom mennyiben segíti elő a családalapítást mutatja az alábbi példa: az elmúlt éviben „szélütéskor” négy legényt „engedtek” el, mivel nősüiési szándékukat bejelentették. A családalapítás révén csak külön lakásról és némi béremelésről lett volna szó. Az ottlakók elbeszélése szerint üres lakás volt s valószínű, a kért bér is meg lett volna, de csak egy — az uradalom megértő jóindulata hiányzott.

A csökkenő munkaalkalmak súlyos kérdés elé állítják a puszták fiatal legényeit. Hiába vigasztal bennünket Scherer, hogy ha a „jó magaviseletű gyermékök felnőnek, az uradalomban mindig megélhetést találnák”. A régebbi időben az uradalom a jó magaviseletű legényeket ■cselédként foglalkoztatta, de ha a legény máshová szegődött el, akkor az egész családnak felmondtak. A helyzet ma az, hogy az uraságnak inkább csak summásofcnak kellenek a jó magaviseletű fiatalembereik. Sokan nem kérnek ebiből a szíves pártfogásból, hanem útnak indulnak és beállnak ipari munkásnak, mivel a gyárak többet fizetnek s a rövideibb munkaidő alatt nem tudnak olyan embertelenül gazdálkodni a munkásság erejével, mint az uradalom.

A kevés kenyéren és hiányos táplálkozáson kívül legtöbb panasz az ún. „gyógyellátás” ellen hangzik el. Könnyebb lefolyású betegség esetén aszpirintablettával próbálják a megtámadott egészséget helyreállítani. Ha a beteg betéved az orvoshoz, olcsó orvosságot, igen gyakran ricinust kap, úgy hogy a beteg legvégül is inkább otthon marad. „Akit nem kellene beutalni a kórházba, azt beutalja, aki pedig rászorulna, azt nem utalja be.” A betegek gyógyítását még nagyiban akadályozza az orvos udvariatlan és tapintatlan bánásmódja. Ebből logikusan következik, hogy ilyen körülményeik között nem tart, de nem is tarthatna egészségvédelemről előadást, mert úgyis eredmény nélkül maradna.

„A szülés előtt álló anyákat rendszeres orvosi megfigyelés alatt tartja.” Erre az állításra az érdekeltek már nem is felelnek, hanem fanyar mosollyal próbálnak válaszolni. Ezek a néma ajkak mennyi szenvedésről beszélhetnének! Az uradalom szempontjaival is szöges ellentétben áll, mivel többször lelkiismeretesebb „gyógyellátásról” lett volna szó, akkor ezt a kívánságot a jólmenő nagybirtok tönkremenéstől való félelmében megtagadta. Ha még ehhez a nemes áldozatkészséghez hozzászámítjuk, hogy az orvosnak több pusztát, illetve községet kell meglátogatnia, akkor könnyen szétoszolhat a fent idézett mondat megállapítása. Ha a munkaerőket ilyen megbecsülés éri, fontos-e az, hogy az anyák minél több gyermeket szüljenek — a temetőnek? És ez lenne tényleg a kisbirtokosok részéről annyira irigyelhető állapot?

Az uradalom többtermelése a valóságban egyre gyászosabb lesz. Oka:

Hl