Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
Késői kapitalizmus kora
a rossz trágyázás, felületes szántás, és a munkaerők állandó csökkentése. Ezek nélkül töfobtermeilésről szó sem lehet. Eredménye máris jelentkezik a termésátlag csökkenésében s azonkívül egyes helyeken a gabona mellett nagyjelentőségű gyomtenmesztés van kialakulóban. A gazdatisztek az olvasókörben semmiféle előadást nem tartanak, nehogy „az okszerű, modern gazdálkodás módszereit” mások is elsajátítsák. Ugyancsak színes álom „az uradalom által kiírt vándordíjak és egyéb értékes díjak sokasága” is. ...Állítólag „a cselédség kebelében tejértékesítő szövetkezet” is működik, bár igen kevesen tudják. (Hogyan lehet egy szövetkezetnél, hogy a tej ára 11 és 14 fillér között váltakozik?) Hangzanak el célzások és megjegyzések anélkül, hogy a cselédség a szövetkezet tulajdonképpeni célját megismerhetné. Hisz nem is lehet az uradalom feladata, hogy a cselédek és munkásak tudását gyarapítsa. Nem is álmodhatnak arról, amiről Scherer olyan lelkendezve ír, hogy az uradalom segítségével szakmájukban egyszer tovább is képezhetnék magukat. Ez az uradalom ömmeghason 1 ása lenne, mert minél tudatlanabb a cselédség, annál hűségesebben hajlik meg az uraság akarata előtt. Ha egyesek többet tudnák, akkor elégedetlenek, „izgága emberek”-nek és „felelőtlen agitáció” csatlósainak minősítik őket. A cselédség és a napszámosok részéről nem valami nagy mohóság mutatkozik a föld iránt — jegyzi meg Scherer. Ebiben a két rétegben kiolthatatlanul ég a vágy a föld iránt, hogy minél előbb saját gazdája lehessen. 970 pengős földár mellett melyik gazdasági cseléd vagy napszámos vásárolhat földet? Nincsenek olyan szerencsés helyzetben, mint Scherer Péter, aki 452 pengő megtakarított összegről álmodihatiik, mikor az egész évi bérük alig haladja túl ezt az összeget. A földreform félvagy látszólagos megoldása súlyos károkat okozhat e két osztály felemelésében, ami csakis kisebb vagy nagyobb darab földhözjuttatásiban nyilvánulhat meg. „A kis- és nagybirtok közötti élesebb ellentét” megmételyezte a falu társadalmát és annak életét. Az értelmiség előzékenyen kacsingat a nagybirtok felé s olyannyira, hogy szolgálatába is szegődik. Falura való küldetésük célja mindinkább elhomályosul és érthetetlenül nézi a parasztság és a mezőgazdasági munkásság életét és gondolkozásának megnyilvánulását. Pedig legtöbb „úr” őse az előbbi társadalmi osztályok valamelyikéből került ki. Nem is olyan nagyon régen! A nép pedig az uraktól várja, hogy ballépésüknek mielőbbi magyarázatót adják. Az értelmiség és a parasztság (utóbbiakhoz értve a mezőgazdasági munkásságot is) között mutatkozó különbségek és mélységek egyre nagyobbak lesznek ...pedig nemsokára üdvös volna átmenni a túlsó oldalra. Csak újabb lelki válságok közepette juthatnak esetleg oda vissza, ahonnan hűtlenül elfordultak és elpártoltak.”285 * «■ * 82
