Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
A feudalizmus kora
mondta, hogy amennyiben a bérlő a szerződés egyik vagy másik pontját nem tartaná be, s ennek következtében a szerződés lejárta előtt hatálytalanítva lenne, s így a kereskedés jó hírnevét megkárosítaná, 200 forint büntetést tartozik fizetni A bérlőknek kellett gondoskodni a bolt berendezéséről, továbbá, hogy a fentebb felsorolt árucikkek mindenféle minőségiben és készletben legyenek. A főboltban csak olyan árukat lehetett elhelyezni, amely a „szép helységnek és az ízléses berendezésnek megfelel’’. Általában az üzletben, a lakásban és az udvaron lehető legnagyobb tisztaságnak, rendnek és pontosságnak kellett lennie. Szombatra a bérlő valakit fogadott, aki az árueladást végezte. Vasárnap délelőtt a bolt zárva volt. „A bérlőnek kellett gondoskodnia arról, hogy hamisított vagy rossz áru miatt ellene panasz ne essék vagy a kereskedés jó hírneve hamis mérték vagy súlyok által ne károsodjék”. A kisebb javítások költségeit a bérlők, a nagyobb javítások kiadásait — előzetes engedély alapján — az uraság viselte.54 1825-ben az uraság Wagner Károly tímárral szerződött. A bérlemény a kanálisnál levő kőhídnál volt. Az épület 3 szobából, 2 helységből, 1 konyhából és egy nagy műhelyből állt. A bérlet évi díja 300 forintot tett ki. A tímár köteles volt az urasági juhászaiból származó birka- és báránybőröket átvenni, mégpedig nyírástól Mihály napjáig 30 krajcárért darabonként (4 fiatal egy párnak számított). Mihály napjától birkanyirásig maga gondoskodott bőrökről, továbbá fizetés ellenében a gyapjúmosást is a tímárnak kellett elvégezni.® 1828-ban Jelinek Vencel téglaégetővel kötött az uraság szerződést, amelyben a téglaégető feladatává tették, hogy a „mindenkori urasági parancsra jó, kiégetett téglát szállítson”. Az égetéshez használt szalmát az uraság adta. A tégla kiégetésihez 48 óránként 4 segédet engedélyeztek, akiknek a napszámot az urasági pénztárból fizették. A téglaégetésnél előfordult károkért a téglaégető mester anyagilag is felelős volt. A mester minden ezer darab jól kiégetett tégláért 3 forintot, 10 000 darab tégla után 1 pozsonyi mérő búzát, 1 pozsonyi mérő árpát és fél vödör bort kapott.® Az uradalom építkezéseihez a téglaégetők nem tudtak elegendő téglát szállítani, ezért 1830 április 25-én az uradalom a martonvásári jobbágyokkal 183 000 darab vályog vetésére kötött szerződést. A vályogvetők tartoztak a földet kiszálltam és a jól elkészített sárból vetett vályogot pedig rakásba összehordani. A szerződést aláírók a kivetett -vályog ezre után egy pengő forintot és 4 icze bort kaptak.57 Egyéb szerződések. 1830 tavaszán a Brunszvik uradalom a gyúrói lakosokkal kötött szerződést. Az uradalom a felsőmajori negyedik, az új-majori második dűlőiben mért ki földet. A gyuróiak ezt árpával vetették el. Minden lánc földre 3 l/2 pozsonyi mérő árpát adott az ura22
