Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)

A feudalizmus kora

Ma.rtanvásárt a ikét nemzetség részére szóló donációként*) átvette, csak vízzel borított pusztaságot talált ott. Nyolcezer hold területen egyetlen egy ház, néhány pásztorkunyhó és egy fa állott. A birtok puszta volt”.a Másutt a következőiket olvashatjuk: „a török hódoltság óta pusztaság volt. A medrükből kiöntött vizek mocsaraikká szélesültek. Ilyen álla­potban vette át atyám. Nagyapa emeltette a templomot, az uradalmi épületeket és két végében néhány lakóházat, hová ötvein paraszccsalá­­dot telepített. Édesatyám egy ötemeletes, szilárdan épült magtárt, kő­oszlopon nyugvó, boltozott istállókat, egy kertészházat, bírói házat és plébános lakot építtetett —, de nagyeszű édesanyám gondolata volt és édesanyám is hajtotta végre mérnökök segítsége nélkül a nagy vizpusz­­taságnak rétekké átalakítását. Egy kiemelkedőbb dombon keresztül vo­nalat húzott és annak irányában oly mélyre és oly szélesen ásatott le, hogy a túlsó részen levő víz lefolyást talált. Ezt a birtokrészt jobbára háznyi magasságú nádrengetegek borították. Evről-óvre jobban és job­ban kiszáradt a messze elnyúló mocsár; a nádat egy szárazabb nyáron lekaszálták; búsás jövedelmet hozott. A tarlót meggyújtották, több hé­tig égett — nekünk gyermekeknek hallatlan öröm! Egy harmadik gátat is emeltetett anyám, a víz összetarladt, tó alakult; majd malmot építtetve, kettős hasznot húzott a vízből.” 40 FÖLDESÚRI JOGOK MARTONVASÁRON A martonvásári uradalomban a Szent László patakon két helyen állt vízi malom. Az un. felső malom Tordas és Martonvásár között, a mai Felső-majornál, míg az alsó malom a községben a park déli részén volt, amelyet ma is vízi malomnak hívnak. Felső malom. 1811-ből értesülünk arról, hogy a molnárgazda mindenkor az élésládába tartozott tölteni a vámot, ahonnan minden hónap végével kimerték és annak negyedrészét a molnárgazda kapta.41 1829-ben Rideg János molnármester veszi bérbe a felső malmot egy esztendőre 3?0 ezüst forintért, negyedévenként előre fizetve.42 Az 1839. évi felső malmi szerződés György naptól György napig szólt. Évi bére változatlanul 320 ezüst forint volt. A javítások költsége a molnárt terhelte. Az új kovácsmunkát az uraság fizette meg.43 Az 1816. évi szerződés előírta: „Minden az eö mesterségét illető re­­paratiokat*) malomnál tartozik ingyen megtenni, mindennemű apró ko­vács munkát, forrasztásokat a maga költségén megtérettni." „A belső, mint pedig külső kereki és tengeli nagyobb részt rosszak lennének” *) Adományként. *) Javításokat. 18

Next

/
Thumbnails
Contents