Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)

A feudalizmus kora

iákat, tengelyt a molnár saját költségén beszerzi. A fuvart az uraság adja. „Szinte úgy tartozik a molnár gazda a malomköveket a maga költ­ségén megszerezni.”1' Az 1839. évi szerződés szerint nemcsak a malom­beli, hanem a lakóházban szükségessé vált javításokat is a bérlő vi­selte. A nagyobb javításolkhoz az anyagot az uraság adta." Az 1811. évi szerződés szerint a molnárgazda tartozott az uraság ré­szére 30 naipot faragással tölteni, továbbá télen-nyáron „az uraság mun­kájára, faragásra alkalmas legényt” kellett kiállítani, akinek György naptól Mihály napig naponta 24 garast, Mihály naptól György napig 30 garast fizettek." 1829-ben a szerződés új pontjaként szerepelt, hogy az uraságnak a molnár vám nélkül őröl, míg a helybelieknek — vámőrlés mellett — el­sőbbséget biztosított. Az 1839. évi szerződés már pontosan meghatároz­ta, hogy a molnár gazda tartozott az „uraság konyhájára 60, azaz hatvan pos.*) mérő eleséget minden vám nélkül megőrölni.” Ugyancsak új pont volt, hogy tartozott rossz őrlés esetén az okozott kárt megtéríteni és az „árendás érdeme szerint meg fog büntetödni”Az 1839. évi szerződés már a rossz őrlés miatti panaszra nemcsak a kártérítést, hanem bünte­tésként „mindannyiszor az oskola részére 5, azaz öt pengő forintokat le­fizetni” tartozott. A molnár lovat, marhát — egy tehén kivételével — nem tarthatott, hanem csak „apró marhát” és három darab sertést, amelyeket azonban nem járathatott a cselédek nyájával. Később úgy módosították, hogy „ha a többi cselédek marhájával és nyájával nem jár, mindig be legyen zárva”. Tizenhárom évvel később már megengedték, hogy a molnár gazda egy pár lovat, két darab marhát és hat diarab sertést tartson. A „felsőmajori konventionátusok marhája között nyaraltatni, télen pedig tartozik maga róla gondoskodni”. Ezen .kívül a konvenciósok (szegődmé­­nyesek) földje mellett két lánc földet kapott. 1816. évben a tűzrendészed teendőkre kötelezték: „Tűzre és pipára vigyázzon a molnárgazda, szintén úgy a töltésre és malomra, mert ha tűz végett vagy árvíz által a molnár gazda gondatlan és vigyázatlansága végett vagy a malmon vagy a töltésen valami kár történne, azt ......... az uraságnak vissza téríttetni tartozik és cautió*) gyanánt minden ingó és ingatlan jószágát ajánla”. Az 1839. évben a molnár gazda köteles volt a víz járására és a töl­tésekre vigyázni, téli időben minden este és reggel a töltés mellett a jeget feltörni, ha nagyobb veszedelem lenne, segítséget kérni. Továbbá a molnár gazda tartozott gondoskodni, hogy a tóiban 6000 öreg birka és *) Pozsonyi. *) Biztosíték. 19

Next

/
Thumbnails
Contents