Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
2. Kisláng napjainkban
A vasbolt már várja a kályhákat. Az idei évben nagy közkedveltségnek örvendtek a teatűzhelyek. Nem régen kaptak négy darabot és azonnal el is vitték. A bolt dolgozóival való beszélgetés során jött elő a kislángi dolgozó nők kívánsága, hogy célszerű lenne egy kisvendéglőt nyitni, ahol a dolgozó nők és családtagjaik megebédelhetnének. Most, ha elérkezik a déli ebédszünet, rohannak haza, hogy ebédet főzzenek. Néha egy-egy napot ki is hagynak, de ezt rendszeresen nem tehetik. Igen jó lenne egy kisvendéglő, ahol nemcsak az fmsz-ben dolgozó nők, hanem a pedagógusok, sőt még a Kislángot felkereső idegenek is megebédelhetnének. A cukrászda Fehér köpenybe öltözött fehérkendős asszony nem győzi a fagylaltot mérni. A gyerekek egyet nyalnak a friss fagylaltból és máris kívül folytatják. Az asszony zavarában férjéért üzen, mikor bemegyünk, mivel a műhelyről felvilágosítást adni csak a mester tud. A cukrászda havi forgalma 40 ezer forint, aminek fele saját termelés. A forgalom 80%-át a fiatalság fogyasztja. — A nép ma már nagyon igényes — állapítja meg Kiszelcsók János, a cukrászmester. — A legkeresettebb cikk nálunk a krémes, amiből naponta 100 is elfogy. Most a meleg beköszöntésével fagylaltból naponta 20—25 kg, míg vasárnap 60—80 kg készül. Ez a mennyiség teljes egészében a cukrászdában került elfogyasztásra, mivel kiszállítás vagy mozgóárus nincs. A feketekávé legjobban az őszi szezonban megy. Júniusban a tanév befejeztével egy kis visszaesés mutatkozik. Hogy mennyire megváltozott a világ, azt legjobban az mutatja, hogy sok szülő tízórai pénzt ad a gyereknek, s azok ide térnek be fagyira. A cukrászda igen korszerűen gépesített kisüzem. Villanykemence, villany habverőgép, presszógép, villany kávédaráló és fagylaltgép segíti a cukrászmester munkáját. Éppen ez az oka, hogy nagyon kell iparkodni, mivel a gépek évenkénti leírása 16%-ot tesz ki. — Még a télen bevezettük a teaestéket — folytatja a cukrász. — Egy 6x8 méteres tánchelyet készítettünk. A kislángi fiatalság már nagyon megszokta. Leginkább szombat-vasárnap szórakoznak. Mondhatom, hallgatnak a jó szóra. A legutolsó eset karácsonykor volt, mikor egy „vitéz úr” megfeledkezett magáról. Az az elvem, hogy ittas állapotban nem szolgálok ki. Kért egy feketét. Megkapta. Hangosan mondtam: záróra! Közben a többieknek intettem, hogy csak maradjanak. Az ittas vendég meg sem mozdult, mire szép udvariasan felszólítottam, hogy legyen szíves, hagyja el a helyiséget. Meg se mozdult. Erre fel aztán katonásan kitettem. 95
