Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
1. Kisláng története
Magyarországon a népművelés kérdésével érdemlegesen a kiegyezés után (1867) kezdtek foglalkozni. Az osztrák és a magyar uralkodó osztály kompromisszuma bizonyos mértékig teret engedett a magyar kapitalista gazdasági rend fejlődésének. A gazdasági fellendülés törvényszerűen magával hozta a kultúra fejlesztésének szükségességét. A kiegyezés után alakult magyar kormány éppen ezért egyre több gondot fordított a népoktatásra. Eötvös József, a nagy magyar író és pedagógus tervei alapján a népoktatáson belül is komoly reformokat hajtottak végre. Az egyik legjelentősebb intézkedés, az általános tankötelezettség bevezetése volt. Az általános tankötelezettség bevezetése után a kisebb településeken is egyre több új iskola létrehozása vált szükségessé. Ekkor kezdték az alföldi tanyaközpontok és a Dunántúl pusztáinak iskolahálózatát kiépíteni. Kisláng puszta 1895-ben érte el azt a fejlődést, hogy szükséges legyen népiskolát létrehozni. Természetesen egyházi iskoláról volt szó, hiszen a kormányzat igen csekély pénzügyi alapot tudott biztosítani az oktatási reformok végrehajtásához. Bár az iskola neve egyházi jellegre enged következtetni, mégis a fennmaradt iratok után ítélve (iskolai anyakönyvek statisztikája) az uradalom tartotta fenn az iskolát. Péterszállás, Ecsi puszta és Jánosmajor településekről is Kisláng pusztára jártak a gyerekek iskolába. A távolság nem volt több három kilométernél. 1895-ben egytanerős volt az iskola. Az első tanítót Pál Annának hívták. Három osztályt tanított. Negyven tanuló járt a három osztályba. Az iskolai anyakönyvek tanúsága szerint kb 22 pusztáról, illetve községből települtek már 1896-ban Kisláng pusztára.163 Az 1896—97-es tanévben Csötki Lajos volt a tanító, aki már 49 tanulót oktatott.164 1897- től 1903-ig a betelepülés a pusztára valószínűleg szünetelt, mert 1904- ben, a tanév végén 47 tanköteles tanulója volt az iskolának. Ekkor a tanító Benke József volt. Az osztálynapló statisztikai adataiból kiderül, hogy 47 tanuló közül 31 tanuló járt egész éven át iskolába (8 hónapos volt az év). Három tanköteles egyáltalán nem járt iskolába, a többi pedig a téli hónapokban nem látogatta az iskolát. Nyilván az időjárás és rossz útviszonyok akadályozták a pusztai gyerekek iskolába járását. 18 tanulónak volt meg rendesen minden tankönyve. Ugyancsak az 1904-es osztálynapló statisztikájából derült ki az is, hogy az iskola épülete téglából készült, és az iskolafenntartó tulajdonát képezte. Az iskola épületében tanítói lakás is volt. Az iskolához 200 négyszögöl bekerített kert is tartozott. Ez nyilván a gazdálkodás gyakorlati oktatásának célját szolgálta.165 Hogy mennyire kezdetleges volt az A népoktatás helyzete kislangon 1945-iG 58