Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
1. Kisláng története
igénybevették volna, hogy az áru- és személyszállítást a kiscséri vasútállomásra így könnyebben lebonyolíthassák. De a kisvasút Soponya község határában húzódott, az egykori Tarnócza puszta területén, amelyet főleg csőszi földhözjuttatottak birtokoltak. A kislángi gazdák csak 130 kh földet bírtak ott. Csősz község a vasútra igényt nem tartott, mert távol esett a falutól, így a kisvasút felhasználása 1946 nyarán sem történt meg. A vasúttól és Székesfehérvártól távoleső Kisláng közlekedési viszonyai igen rosszak voltak. A személyszállítás lebonyolítására Székesfehérvár és Kisláng között a Győri Gépkocsi Vállalat vállalkozott. A terményszállítást azonban, amely a jóvátételi törlesztések miatt ekkor már bőven akadt, csak kirendelt (robotos) előfogatokkal tudták megoldani. Ezért 1946 októberében már úgy határozott az elöljáróság, hogy a kirendelt fogatosok helyett a község fuvarosokat fogad, és ezeknek a községi pénztárból kilométerenként fuvardíjat fizet. Pl. Székesfehérvárra terményt szállító fuvaros 20 Ft, Kiscséribe 10, egyéb helyekre terményt szállító kocsisoknak kilométerenként 60 fillért fizettek. Fennmaradt továbbra is természetesen a községi közmunka, amelyért napszámbért nem fizettek, ezért előszeretettel nevezték ezt a munkafajtát továbbra is robotnak.122 Az újjáépítési terv egyik elgondolása az volt még, hogy folytatia az 1930-as évek végén megkezdett gyalogjárók építését, illetőleg betonozását. Azt határozták, hogy a betonozást legalább az utcák egyik oldalán elvégzik. Igaz, hogy nagyon költséges, de a fekete, agyagos talaj szinte járhatatlan esős vagy nedves időben. 1947-ben a hároméves terv-javaslat végrehajtásának alapja lett ez, és 11 km hosszú betonjárda elkészítését tűzték ki célul a községi vezetők. Ugyancsak akkor javasolták ismét, hogy 10 km hosszúságú iparvasutat építsenek a község részére, helyezzék üzembe a községi téglaégetőt, kezdjék el a kultúrház építését, vessék meg az alapját a népfürdőnek és fúrjanak artézi kutat a Sándor utcában.123 A megrongálódott telefonhálózat helyreállítását legnagyobbrészt közmunkában végezték el. Elvetették azt a javaslatot, amely Polgárdi—Kisláng között tervezte a telefonösszeköttetést megvalósítani, mert erre a célra 280 db telefonoszlopot kellett volna beszerezni és felállíttatni. Ezért Nagylánggal kötötték össze a községet, ahová „robotos fuvarral” vitette el még 1946 februárjában az oszlopokat az elöljáróság, majd a hálózat felszereléséhez kézierőt is biztosítottak.124 A hadiesemények után nagyjából helyreállított utak 1946 márciusában az időjárás viszontagsága következtében ismét megromlottak. Ezért minden 16 éven felüli embert háromnapos közmunkára rendeltek ki, akik az útjavítást még a tavaszi munkák megkezdése előtt elvégezték.125 Természetesen ezt az útjavítást csak olyan mértékben tudták elvégezni, hogy azokon éppen csak közlekedni le-48
