Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
1. Kisláng története
a munkáltató, akkor 40 pengőt fizetett az igaerő 1 napi használatáért. A munkabéreket később a pénz romlása miatt többször szabályozni kellett. Például július X-én 120, 110 és 80 pengős napszámbéreket állapítottak meg. A munkaidőt 12 órában értelmezték, amelyhez az étkezési időt beszámítani nem lehetett. Az aratási és betakarítási munkadíjat 9.. illetőleg élelmezés nélkül 8. keresztrész juttatásában állapították meg.106 A község elöljárósága május végén megbecsülte a falu határában megművelt és parlagon maradt területeket. Ekkor a község szántóterületéből 2383 kh volt őszi vetéssel és tavaszi gabonával elvetve, viszont 2125 kh parlagon maradt. Az elöljáróság szerint a március végéig elhúzódó négy hónapos harci eseményeket nem számítva, a parlagon maradt birtokok meg nem művelésének oka az, hogy a községben munkaerő a mezőgazdasági munkák megkezdése idején alig volt. A munkaképes férfi lakosság egyrészét még január végén a németek elhajtották, másik része pedig a kiürítés után csak április végén tért vissza a faluba. Elpusztult a hadiesemények alatt az igásfogatok legnagyobb része. Mindössze egyharmada maradt meg az 1944. évi igásfogat állománynak. Ugyanakkor ezeket sem lehetett teljes értékűnek venni, mert a lovak legnagyobb része csereképpen került a gazdákhoz, amelyeket a frontszolgálatban sebesülés vagy más egyéb hibák miatt alkalmazni nem tudtak. A megsérült és lesoványodott állatokat a gazdáknak erőre kellett hozni, és csak ez után tudták szántásra és más mezőgazdasági munkára alkalmazni. Ugyanekkor az elaknásított területeken életveszélyes volt folytatni a mezőgazdasági művelést. A községben is volt kisebb elaknásított rész, de a falutól keletre, délkeletre és délre pedig nagyobb, ebben az időben még felbecsülhetetlen nagyságú aknásított területek voltak. Aknára való lépés következtében június 5-ig húsz halálos kimenetelű szerencsétlenség és öt sebesülés történt a faluban. Emiatt az elaknásított földekre belépni sem mertek. Ekkor még műszaki csapatok sem dolgoztak az aknák felszedésén. A polgári lakosság közül pedig még arra is alig akadt vállalkozó, aki az aknásított területeket felderítette volna. Néhány nap múlva műszaki alakulat érkezett az aknák megsemmisítésére, közülük június 12-ig 2 sebesülés és 1 haláleset történt.107 Végülis a szántóföldek veszélytelenné tétele érdekében a községből 10 fős csoportot háromnapos aknaszedő tanfolyamra rendeltek Székesfehérvárra. Közülük Ábrahám József, Bátai János, ifj. Boda István, Fenekes József és Laczházi József estek az aknaszedés áldozatául.108 Jiúnius elején a következő vetésterületi adatokat írták össze: tavaszi árpa 4, zab 68, kukorica 410, napraforgó 47, köles 25, burgonya 187, lucerna és más évelő takarmány 217, évelő takarmány pedig 30 kh terület volt. A tavaszi vetés mindössze 988 kh volt, és ezzel 43 T
