Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)

1. Kisláng története

ban osztrákok, 1917-ben pedig galíciai menekült családok érkeztek.42

A gazdasági hanyatlás mellett megkövetelte az uralkodó osztály, hogy a kisemberek anyagi támogatásai is járuljanak hozzá a háború további viteléhez. Esztendőnként több hadikölcsönt jegyeztettek a lakosokkal. 1917 nyarán a vármegye főispánja utasítására nagy kampánynak kellett volna megelőznie a kölcsönjegyzést. A falu vezetői látva a nép nagy szegénységét, a hadikölcsönjegyzést nem erőltették. Az összegyűjtött 16.000 koronát a vármegyére küldték azzal, hogy a háború érdekében agitálni nem népszerű, és támogatásra az már nem talál.43 A falvakban ekkor már világossá vált, hogy a háború a népnek bánatnál és gyásznál egyebet nem hozott. A háború nagy áldozatokat követelt Kislángtól is. Alig kezdődött meg az esztelen öldöklés, amikor 1914 szeptember 9-én a cs. és kir. 69. gyalogezredben szolgáló 24 esztendős Árki Mihály tizedes Galíciában elesett. Azután érkeztek a szomorú gyászjelentések tovább. 1915 november 18-án a 17 honvéd gyalogezred egyik tenger melletti ütközetében Notica környé kén a 18 esztendős Rákász István, 1916 március 13-án a cs. és kir. 43. gyalogezredbeli Szopory József 20 esztendős korában a doberdói csatatéren maradtak. Ugyanebben az évben esett el a 19 éves Németh Mihály, és Csehországban meghalt a 20 éves Horváth József. A háborúban szerzett betegségben Kislángon halt meg Pál István, Simon János és Lábadi János.44 A hadifoglyok közül néhányan részt vettek az intervenciós háborúban is.

A faluban a háború alatt igen zilált közigazgatási viszonyok voltak. A rendkívüli kiadások megterhelték a község pénztárát, 1917-től egymás után veszik fel a kölcsönöket. Ebben az évben 5000 korona rövidlejáratú hitelt kértek, később 7600 koronára emelték azt követelésükben, ősszel azonban 60 000 koronát vettek fel. Most kellett többek között kifizetniök az új kataszteri munkálatok elvégzésének költségét, de perben állt a község különböző pénztartozások miatt az Agrárbankkal is.46

Mindezekhez a terhekhez hozzájárult a községi vezetők könnyelműsége, és legtöbb esetben a községi vagyon hűtlen kezelése is. A különböző alapok pénzét elköltötték, számadást arról nem készítettek. Veszély jegyzőt 1916-ban elbocsátották állásából, és ettől kezdve Makay Antal helyettesítette, aki azelőtt Polgárdiban volt helyettes jegyző. A községi bíró, Bognár György Veszélyt védelmébe vette, de elbocsátását mégsem tudta megakadályozni.47 A lakosok is látták a jegyző és a bíró könnyelműségét, de nem hittek abban, hogy akár a főszolgabíró vagy a főispán segítségükre lenne. Ezért 1918 február 24-én 34 aláírással panaszos levelet küldtek a belügyminiszternek, amelyben elmondták, hogy a községi vezetés 1913—1916 között 61 700 korona

23