Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
1. Kisláng története
község elöljáróságát — miután az orvosi állás szervezését sürgősnek tartotta —, hogy keressen módot arra, miként lehetne az ezzel járó terheket a kislángi telepesek között igazságosan és olymódon megosztani, illetve biztosítani, hogy az orvosi javadalmazás befolyása a községi pénztárba biztosított legyen.29 Kézenfekvő dolog volt, hogy az újonnan telepített községet önállósítani kell. Erről azonban Csizmadia Sándor hallani sem akart, hanem a telepet Nagy láng község kebelében kívánta hagyni, és ehhez Fejér vármegye közigazgatási bizottságának hozzájárulását is kérte. A kislángiak között a telep önálló községgé való fejlesztésének gondolata a telepítés éveiben erős volt, 1906 szeptember 30-ra Kompaktor János és társai a telepen népgyűlést hirdettek meg, ahol a tömegkövetelésnek akartak hangot adni. Ezt a szervezkedést a járási főszolgabíró leleplezte, s a népgyűlés megtartására nem adott engedélyt. Amikor felsőbb hatóságokhoz fordultak, ügyükben ott is elutasításra találtak. 1906 október 13-án a vármegye alispánja, december 29-én pedig a belügyminisztérium utasította el kérelmüket. A következő évben Csizmadia Sándor ellen tettek feljelentést a kislángiak, hogy a szerződéseket rosszul vagy későn hajtja végre; A főispán kivizsgáltatta a telepítéssel kapcsolatos visszaéléseket, de az önálló község elismerése ennek ellenére sem történt meg. Nagy sérelmük volt, hogy a telepeseknek járó kedvezményt nem kapták meg, és 1905 január 1-től kezdve földadót és vármegyei ádót is kellett volna fizetni. Hosszú utánjárásra sikerült a fővárosba küldött megbízottaknak elérni, hogy a pénzügyminisztérium hat évi földadómentességet engedélyezzen a kislángiaknak.30 Ekkor azonban már 1910-et írtak. Az 1905—1910. évi föld- és járulékos adók törlési munkáit ez év végéig fejezték be.31 A vármegye — bár jólértesült a telepesek súlyos anyagi helyzetéről, ennek ellenére 1908. és 1909. évre a vármegyei adót is kivetette rájuk.32 Különös tehertételt jelentett a banktartozás, a tőketörlesztés és a magas kamatösszegek a lakosoknak. A hitelt nyújtó bank évente átlag 40—50 árverést hajtott végre a telepen. Ekkor ugyanis egy hold földre csak a kamattartozás 40 korona 53 fillér volt, a terményárak pedig meglehetősen alacsony színvonalon mozogtak. 1905—1907 között a búza ára 13—22 korona, a kukorica 12—15 korona, a burgonya 3—6 korona volt métermázsánként. A helyzetüket pedig természeti csapások súlyosbították, három éven át a jég tett kárt a terményekben, majd a nyári száraz hónapok csökkentették a terméshozamot. Az önálló község gondolatát tovább élesztgették, hiszen 1910-ben már 3014 lakos élt a telepen,33 s az önálló község szervezeti keretével is rendelkeztek. A lakosság egyre növekvő száma szinte a telepítéssel egyidőben iskolák létesítését követelte meg. Így 1904-ben refor2* 19/
