Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
1. Kisláng története
a nagylángi út északi részén a Léleklátó völgytől keletre, a jánosmajori határban nyugatnak lejtő területet szemelték ki. A leendő község belterületének a Kisláng pusztában levő kastélytól a Léleklátó tó között terjedő területet jelölték ki, ahol 1904-ben már meglévő széles út húzódott, amelyből egyúttal a község főutcáját létesítették. A széles főutcával párhuzamosan a parcellázás ütemének megfelelően kelet-nyugati irányban alakították ki a többi utcát, amelyeket keresztutcák kötöttek össze. A keresztutcákban főleg iparral foglalkozókat telepítettek, az utcasarkokra pedig kereskedők házait tervezték A nagybirtokos megkövetelte, hogy a létesítendő falu utcái szabályosan, egyenes vonalban és párhuzamosan legyenek építve, és hogy a felépítendő házak a közegészségügyi, tűzrendészed, sőt esztétikai kívánalmaknak egyaránt megfelelj enek. Általános rendszabályokat vezettek be a házak felépítésénél. Mindenekelőtt 1 öl széles gyalogjárdát minden építtetőnek meg kellett hagyni, s azt kemény agyaggal lefedni tartozott. A telkeket vásárlás után hamarosan be kellett keríteni, es a leendő ház előtt mintegy másfél öl nagyságú kiskertet létesíteni. Az egységes építkezés érdekében építészeti bizottság alakult, amely építési tervet készített minden házhelytulajdonos számára, de feladata volt az építkezés ellenőrzése, az egész épület helyének kijelölésétől annak befej eztéig. Meghatározta ez a bizottság például azt is, hogy a kis- és középbirtokosok házaikat egy 120 cm hosszú és 80 cm széles nyílású utcai ablakkal lássák el. A nagyobb birtokosok házait pedig két ablaknyílással kellett ellátni. Az épület fedőanyaga nád vagy zsúp nem lehetett, helyette cserép, pala, fazsindely, pléh, eternit pala alkalmazását ajánlották. A falvakban ebben az időben még elég gyakori volt a putri, a helységek legszegényebb elemeinek lakóhelye. A nagybirtokos megtiltotta az ilyen szánalmas épület létesítését, de a tömésfalak alkalmazásától nem zárkózott el. A föld ugyanis itt alkalmas tömésfalak létesítésére, és a házak legnagyobb része így is készült. Az uradalom téglaégetője a gazdák rendelkezésére állott, akik részben a lángi uradalomból szereztek építőanyagot. Elbontották a gazdaság pusztai cseléd- és gazdasági épületeit is, és azokat kizárólag a parcellázásban részt vettek között árverezték el. így a pusztában levő épületek közül csak a volt bérlőnek lakásul szolgáló kastély, az uradalmi kasznár háza és ezek melléképületei maradtak meg. A többi épület — mivel azok sem magán-, sem középületnek nem feleltek meg, és a kialakuló falu képét is zavarták volna — elbontásra került. Az épületanyag egy részét a községi középületek építésénél — papi, lelkészi, tanítói lakások, a római katolikus templom és az iskolák emelésénél használták fel. A nagybirtokos kezében megmaradt a vadászlak, mivel a vadászati jogra továbbra is a nagylángi Zichy család tartott igényt a felparcellázott területen. A nagybirtokos az alakuló 16
