Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
1. Kisláng története
községnek és a két hitközségnek 150 kh ingyen földet adományozott, a római katolikus, valamint az evangélikus és református egyháznak pedig 600-600 négyszögöl területet jelöltek ki leendő templomaik felépítésének elősegítésére. Hasonló nagyságú területet kaptak az iskolák, valamint az óvoda is. A községnek adományozott 150 kh hold föld a következőképpen oszlott meg: a községi jegyző, a két felekezet papjai és tanítói részére fejenként 15 hold földet és 2 hold házhelyet, azonkívül 15—15 holdat az egyháznak, 20 holdat a község, 5 holdat katolikus temetőnek és ugyancsak 5 holdat református temető céljára jelöltek ki. A gróf kegyúri jogait az egyházak felett fenntartotta, bár a telepítés idején még kétséges volt előtte, hogy a kegyúri jog gyakorlását az evangélikus-református hit felett a vallás elveivel való szembekerülés nélkül tudja-e gyakorolni. A vevők a bérlőt 1904 április 1-ig voltak kötelesek megtűrni, mivel a bérlet ezen a napon járt le. A pusztában ezek után nagyarányú építkezés indult meg, amelyet megelőzött az uradalmi házak bontása, útépítés stb. A munkálatokat Csizmadia Sándor vezette, aki a község megalakulásáig a telepen tartózkodott, és gondoskodott a falu arculatának a nagybirtokos által előírt formálásáról is. A kialakítandó községnek az uradalomból legelőt és rétet is kellett vásárolni, mégpedig a birtok nagysága arányában. A legelőrészt azonban nem parcellázták fel, hanem közlegelő gyanánt kezelték. Az eredeti parcellázási terv szerint 300 hold közlegelőt akartak kihasítani, amelyből az 5 holdig vásároltak V4-et, a 10 holdasok V2-et, a 15 holdasok 3//,-et, a 20 holdasok pedig egy holdat voltak kötelesek a legelőbe hagyni. A közlegelőben hagyott terület arányában állapították meg a legeltetési jogot, azaz a léleklátói völgyben kialakított területre az V» hold területtel bíró gazda 1, a V2 holdra 2, a % holdra 3, az egész holdra pedig 4 darab állatot hajtottak ki. A közlegelői terület nagyságában minden gazda rétet is volt köteles vásárolni, de ezt — ha pénze volt, még bővíthette. A réteket ugyancsak a léleklátói völgyben alakították ki, és mivel itt a réteket eddig évente egy alkalommal kaszálták, így a széna betakarítása után azt legelőnek használták a tarló földdel együtt.28 A kislángi gazdaság tervezett parcellázása 1904-ben részben történt meg, és csak 3246 hold talált gazdára. Kimérését is két ütemben: 1904 őszén — amikor két vetésforgót mértek ki — és 1905 tavaszán hajtották végre. A telepítés megkezdésekor nehézségek is jelentkeztek. A kislángi gazdaság bérlő kezén volt, s bár a bérlet 1904 tavaszán már lejárt, a bérlő gazdasági felszerelése és az állatállományának a nagy része továbbra is az uradalomban maradt. A szőlőföldek és a kimérendő 2 KISLANG 17
