Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
1. Kisláng története
Csizmadia a szervezőmunkát a vártnál gyorsabban végezte. Az uradalom ügyvédje eközben budapesti pénzintézeteknél kilincselt, hogy a parcellázás es a telepítés pénzügyi lebonyolításánál közreműködésüket elnyerje. 1904 nyaran a IViagyar Agrar és Járadék Bank vállalta, hogy magas kamat ellenében 50 esztendős kölcsönt nyújt a földvásárló gazdáknak. Így megindulhatott a parcellazás és a telepítés. Dég, Cece, Alap, Kaioz, Sarkeresztur, Sárszentmiklós és más környező falvakból jöttek is a telepesek. A parcellázás során 1200 négyszögöles földeket alakítottak ki, amelyek közül tetszés szerint vásárolhattak a telepesek. Egy 12Uu négyszögöl nagyságú parcella ára 600 korona volt, azonban aKiK pénzzel nem rendelkeztek, de földet mégis akartak vásárolni, azoknaií a bank hitelt nyüjtott. A bankkölcsönt természetesen feltételekhez kötötték. A parcellát megvásárolni kívánó gazda 100 koronát köteles volt kifizetni, illetőleg annyiszor 100 koronát, amennyi parcellát akart vásárolni. A fennmaradó összegnek az Agrárbank részére történő későbbi kifizetését pedig adóslevél kiállításával vállalta. A bank ezek után a földek teijes árát kifizette a nagybirtokosnak, a bankkölcsönt pedig a vevőknek ötven évig kellett kamat ellenében törleszteni. Az adóslevelek kiállításával egyidőben a földek telekkönyvi átírását is megejtették a vevők nevére. A bank a parcellázás során azt az elvet követte, hogy 1000 koronán alul nem adott kölcsönt a vevőknek, így a pénzszűkében levők is arra kényszerültek, hogy legalább 2 magyar hold földet vásároljanak. Ezzel a módszerrel a bank zsarolta a töldnélkülieket, hogy minél több kölcsönt vegyenek fel, és a nagybirtokos is jól járt, mert a parcellázásra kerülő területek holdja némileg ezzel is apadt. Később ezt a szigorú megkötést azzal enyhítették, hogy ketten írtak alá egy kötelezvényt, és így tulajdonképpen 1-1 magyar hold vásárlására is lehetőség nyílt. A pénzszűkében levő napszámosok, volt gazdasági cselédek éltek is ezzel a lehetőséggel. A vevőket három kategóriába osztották, aszerint, ki mekkora nagyságú földterületet kívánt vásárolni. A nagyobb birtokosoknak 1 és fél holdnyi, a középbirtokosoknak 1 hold, a kisebb birtokosoknak pedig fél hold beltelket kellett legalább megvásárolniok. Azok, akik csak 1 holdat vásároltak, a fél hold beltelek mellett ugyancsak fél hold szőlőföldet vettek, míg a 2 holdat vásárlóknak a fél hold házhely és fél hold szőlőföld mellett 1 hold szántóföld is esett. A magasabb holdszámot vásárlóknak is szabályozták a szántóföld mennyiségét. Az öt holdasok négyet, a 10 holdasok 8, a 20 holdasok 16, a 30 holdasok pedig 24 hold szántóföldet voltak kötelesek venni. A szőlőföldek kimérését azzal indokolták, hogy azt később már nem lehet venni, s az 1904—1906-os években parcellázott szőlőföldeket be kell keríteni, és máshol telepíteni szőlőt nem szabad. Szőlőhegy létesítésére egyébként 15
