Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
1. Kisláng története
KISLÁNG TELEPÍTÉSE A nagylángi uradalom a századfordulón súlyt* anyagi nehézségekkel küzdött. A XIX. század utolsó harmadában az uradalom nagy részének bérbeadása is azt jelezte, hogy a nagybirtokos a korszerű gazdálkodáshoz elegendő tőkével nem rendelkezett. A válság megoldása érdekében a nagybirtokos a Kisláng pusztai gazdaság eladását tervezte. Gróf Zichy János felismerte a magyar parasztság földéhségét, és ezt bőségesen kamatoztatta is. A kislángi gazdaságot ugyanis parcellázás útján kívánta értékesíteni, és az erre vonatkozó terveket 1902-re el is készítette.23 Ebben az időben Fejér megye falvaiban is általánossá vált az elszegényedés, amely eleinte szórványos, majd tömegessé váló kivándorlást eredményezett. Ezért a megyei hatóság is érdeklődéssel figyelte gróf Zichy János parcellázási terveit, és támogatta azt. A nagybirtokosok ugyanis a kivándorlással további munkaerőt veszítettek, és éppen ezért annak megakadályozására tettek lépéseket. 1904-ig Fejér megyéből még csak szórványos kivándorlás volt. A kivándorlók között legnagyobb részt mezőgazdasági munkások, kevés vagyonú földművesek voltak, akik főleg az Északamerikai Egyesült Államok és Kanada felé vették útjukat, ahová nyilvánvalóan a földéhség vezette őket. Kanadában 160 acre földet kaptak 25 dollár befizetése mellett, azonkívül különböző kedvezményeik voltak. Az 1904. évről szóló alispáni jelentés így jellemzi a kivándorlás okát: „Adót nem fizetnek, gyermekeiket ingyen tanítják, katonáskodniok nem kell. Akit a föld ott köt le, az többé nem jön vissza, sőt hazaírott leveleikkel mind többet és többet csalnak ki maguk után.”24 Az alispán javasolta, hogy a nagybirtokosok több ezer hold földet kisbériéiként juttassanak a parasztoknak, mert a tapasztalat is azt mutatja, hogy ezáltal a munkaerőt itthon lehet tartani, de a nagybirtokosok is jobban járnak, mert a kisbérlet magasabb jövedelmet biztosít számukra, mintha egész uradalmakat, vagy többezer holdas gazdaságokat nagybérlőknek adnak át bérlet ellenében használatra.25 Gróf Zichy János 1902-ben állapodott meg Csizmadia Sándor soponyai jegyzővel a parcellázás és telepítés lebonyolításában. 1903 elején kidolgozott terv szerint megindult a telepítési munka első fázisa. Csizmadia 1903 márciusában már felkereste a sárbogárdi járás népesebb falvait, és a parcellázás érdekében propagandát fejtett ki.26 Az eredeti terv szerint a lángi uradalomban eladásra került 6000 hold föld, amely Kislángon kívül még Péterszállás, Tarnócza és Jánosmajor pusztákat is, illetőleg azok egy részét magába foglalta. Ekkor nem volt nehéz dolog a látszatra meglehetősen kedvező feltételek mellett — a falvak földnélküli vagy törpebirtokos rétegét a telepítésre felhívni. Élénk érdeklődés mutatkozott a parcellázás útján vásárolandó földek után is, így 14
