Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
1. Kisláng története
ződéseket azonban megújították és Kisláng egészen a parcellázásig'. (1004—1905) a bérlő használatában maradt. Ugyancsak tőkés bérlők gazdálkodtak az uradalom többi gazdaságában is. Tarnócza pusztán Grünfeld Jakab, Fövenyen pedig Franki Samu. Az uradalom a bérleti szerződésben kikötötte, hogy egymás után két ízben ugyanazon a földterületen kalászos gabonát nem termelhet a bérlő, továbbá tilos a bérgazdaságoknak a szalma, a takarmány és a trágya eladása. Egyébként az uradalom az üzemrendszerbe nem szólt bele, a bérlőknek több megkötést nem adott. 1894-ben Tarnócza pusztán a bérlő mezőgazdasági szeszgyárat létesített, amely naponta 7 hektoliter szeszt állított elő. A bérlő és a nagylángi uradalom között a szeszgyár felépítése után olyan értelmű szerződés jött létre, hogy a szeszgyár 16 év múlva teljes berendezésével együtt az uradalom tulajdonába megy át, ugyanis ekkor járt le a szerződés. 1898 április 1-én a belsőtáci gazdaság került házi kezelésbe, ez azonban a munkaerőhiányt tovább fokozta. A népes falvaktól távolesőgazdaságok napszámosokat nehezen kaptak. A környező népesebb települések és falvak lakossága pedig rendszerint munkát talált a környék nagybirtokain. Az intenzív földművelés üzemmenete tömegesebb munkaerőszükségletet kívánt volna. A századfordulón kevésnek mutatkozott az igaerő. A kispusztai gazdaságban minden 100 magyar holdra jutott egy 6-os ökörfogat, vagy minden 65 magyar holdra egy 4-es ökörfogat. Ebben az 5493 magyar holdra terjedő gazdaságban 1(1 kocsis, 4 szekeres béres, 40 szántógyerek, 25 gyalogbéres állt alkalmazásban. Az aratást részes aratómunkások végezték, akik minden learatott gabonakereszt tizedik részét kapták meg. Részes munkások dolgoztak a fűkaszálásnál, szénatakarításnál, negyedrészért dolgoztak a kapásnövények ápolásában és azok betakarítási munkálatainál. A kedvezőtlen munkaerőviszonyokon az uradalom mindenképpen segíteni próbált, ezért idegen munkaerőt alkalmaztak az uradalomban. 1895—1897. esztendőkben Vas megyéből és Felvidékről származó mezőgazdasági munkások dolgoztak az uradalomban. Ezek idénymunkások voltak, akik évente 6 hónapon át dolgoztak itt. 1896. és 1897. esztendőkben a Vas megyéből származó summások munkája nyomán az. uradalomban nőtt a termelés. „Dolgos és fürge emberek, de drága munkabérért dolgoztak” — így emlékeztek rájuk később vissza. A Felvidékről toborozottakra azonban inkább panaszkodott az uradalom vezetősége, mert szerintük igen lassú munkások voltak. Az idegen munkaerő alkalmazására azért került sor, mert a környék napszámosai nagyobb összegű béremelést kívántak, amelyet az uradalom tőlük megtagadott. Az idegen munkaerőkkel tulajdonképpen meg akarta törni az uradalom az egyes gazdaságokban a korábbi években al12
