Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
3. Néprajzi adatok Kisláng településtörténetéhez
A csúcsfalat is ácsok készítették deszkából, de a vályog csúcsfal is gyakori volt. Ök metszették ki a szellőző nyílásokat is. Legáltalánosabb volt a település idején a deszka csúcsfal, a felső részén sugarasan betoldott díszítéssel, melynek néhány változatát még láthatjuk5 (4-5. kép). Úgynevezett staffnikat készítettek, amelyekből rendszerint négyet a szalufákhoz erősítettek, egyet, az alsót pedig az első gerendához. Ezekre erősítették a deszka csűcsfalat. Ma már a csúcsfal téglából készül. A padlásdeszkákat a gerendákhoz szegelték, és polyvás sárral bekenték, amelyet idővel, ha felkopott, újra kellett javítani. Ma már stukatoros, viknis mennyezeteket készítenek. A tornác, amelyet falajjanaK, gádernek neveznek, nem hozzáépített része, hanem szerves tartozéka a háznak, amelyet egy, majd később több tartóoszloppal támasztottak alá. Ezeket többnyire vályogból, majd újabban téglából készítették és fehérre meszelték. A házak nyeregtetejűek, az utóbbi időben új, városi hatásra sátortetős változatok is készültek. A nyeregtető átnyúlik a csúcsfalon és azt takarja (6-7. kép). A ház beosztása a következő volt: szoba, konyha, szoba, esetleg kamra a padlásfeljáróval és istálló. Építettek még egy szoba-konyhás, esetleg kamrás, vagy istállós házakat is, amelynek újabb változatai főleg az Újtelepen ma is gyakoriak, a régi tüzelőberendezés nélkül. A padlásfeljáró ezeknél rendszerint a gádorból nyílott (1. rajz). A követKezőkben leírjuk a ház legfontosabb részét, a tűzhelyet. A Tolbuchin utca 3. és a Kossuth utca 82. szám alatt tanulmányozhatjuk még a település idejéből fenmaradt szabadkonyhákat, továbbá egy némileg átalakult formáját a Tolbuchin utca 37. szám alatt. Ezek és az elbeszélések alapján alkothatunk képet az első világháború előtti konyháról és tüzelőberendezésről. A konyha hátulsó részén boltozatos, vályogból készült szabadkémény, nyitottkémény volt, amelyet kőművesek képeztek ki. A konyhának a kémény alatti részén kétoldalt padszerű tüzelőhelyet használtak főzésre, az egyik végén az üstházzal, a másik végén a rakott sporhelttel, vagy ott is nyitott tűzhellyel (8. kép.) Ezeket házilag készítették vályogból. 15x30 cm-es deszkából összeállított formákba vetették ki a vályogtéglákat. A padka falvastagsága 15 cm-es volt. A padszerű részre nyílott a szobában elhelyezett kályha szája, előtte a polyvássárból készült háromszögalakú tévővel, amelyet gyakran téglával polcoltak alá. A kemenceszáj előtt volt a pörnyelik is. Ugyancsak itt a kemence szája felett a füstlik is gyakori volt, amely a kemence füstjének a konyhába vezetésére szolgált. A konyha előterétől elválasztó boltozat külső falára helyezték a fazekas deszkát, amelyen ma már esetleg csak néhány gyári edény látható. 119
