Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
3. Néprajzi adatok Kisláng településtörténetéhez
Miután az egyik fogás elkészült, kezdték az újabbat. A végét a falnak már munka közben srégre formálták, lesrégülték és egyegy nyaláb szalmát helyeztek rá, nehogy leomoljon. Mielőtt odébb rakták a ládákat, a szalmát kiemelték, és teknőszerű kis vájatokat ástak a srég falon, hogy bele lehessen tömni. Előfordult az, hogy a szalmát benne hagyták. Ezt a fal sebes végének is nevezték. Az ellenkező oldalon kezdett fogást így eresztették össze a már kész résszel. A ház elején vagy végén kezdték el a munkát, és így kb. 2-3 fogást készítettek a tervezett méretnek megfelelően. Az ablakok helyére először egy háromszögletű likat vágtak ásóval (3. kép). Ez egyúttal bejelölése volt az ablaknak, és az ideiglenes nyílás a száradást is elősegítette. Miután az épület kiszáradt, akkor helyezték a helyére az asztalosok, régebben az ácsok is az ablakot és az ajtót. Megformálták a végleges ablaknyílást, amelyet a település idején szintén előírás szerint készítettek (120x80 cm)- A Fő utcán két utcai ablak ^ beállítására voltak kötelezve az építkezők. Az Újtelepen megfigyelhetjiik, hogy a ház utcára néző végére nem helyeztek ablakot, amelyet a por elleni védekezéssel indokolnak. A tetőszerkezetet ácsok készítették, de voltak ügyesebb építésvezetők, mellékácsok, akik sokszor kulcsátadásra is dolgoztak és maguk is összeállították. A tömöttfalon körbefutó sárgerendára helyezték a gerendákat, amelyekre aztán a padlásdeszkákat rögzítették. A sárgerenda is a fal magasságát mintegy 50 cm-rel emelte. Magát a tetőt tartó szalufákat a gerenda végétől 10—15—20 cm-re vésték be jó mélyen. Felül a gerincen is összekapcsolták a szalufákat, és alatta kb. 150 cm-re a szalufákba erősítve, szegelve húzódik a kokasülö, amely lényegében a tetőszerkezet összetartására szolgál, olyan magasságban, hogy egy zsákot cipelő ember kényelmesen elférjen alatta. A szalufákra került a tetőléc, amelyre a fedőanyagot helyezték. Ez régebben fasindő volt, újabban eternit vagy cserép, amelyet vidékről jött tetőfedő mesterek helyeztek fel. A nád és a zsupp használata már a település idején tűzrendészetileg tiltva volt. A falak tömését lehetőleg tavasszal kezdték, hogy kiszáradására a beköltözés előtt idő maradjon. Miután a tömés kiszáradt, a falat bepucolták 2 cm vastagságú polyvás sárral, majd annak száradása után 1 cm vastag, finomabb lótrágyás sárral simították le Ha nem volt tökéletes, a következő évben újból bepucolták úgy, hogy mire megszáradt, a szöget sem lehetett beleverni. A pucolást sokszor csak belül végezték el és kívül néhány évig még száradni engedték. A bepucolt falat fehérre meszelték. Ha tavasszal építették a házat, akkor rendszerint ősszel még be is költöztek. A ház hátulját hagyták legtovább pucolatlan állapotban. 118
