Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)
forradalom szónak. Hangsúlyozta, hogy e fogalmon nem a rombolás munkáját érti, hanem a szellem fegyverével való harcot. A törvényszék azonban kitartott a forradalomra való egyenes felhívás vádja mellett, amelyet bűntettre buzdítással azonosított. Súlyosbító körülménynek tartották, hogy Pintér .....üzletszerűleg gyakorolja az izgató beszédek tartását, és a kőműves mesterséget ott hagyva, társadalmi állásának meg nem felelően, a Szociáldemokrata Párt által tartatja fenn magát.”“7 Súlyosbító körülménynek tekintették azt is, hogy „...a különben békés természetű hallgatóságot izgalomba hozta”, s a hatóság kiküldötteire — mint a szabadság korlátozóira — halált kiáltott. Ha összevetjük a törvényszék állításait Pintér korábban idézett szavaival, a tudatos hamisítás és hazúg rágalmazás nyilvánvaló. Céljuk — persze érthetően — Pintér mindenáron való elhallgattatása, illetve a szocialista mozgalom felszámolása volt. Ezért foglaltak állást az előzetes letartóztatás beszámítása ellen is. Pintért minél hosszabb időre szerették volna a börtön rácsai mögött tudni. Annál is inkább, mert forradalmi munkáját — ha szabadlábon élt — egy pillanatra se hagyta abba.* Az elsőfokú ítélet ellen pedig bejelentette fellebbezését. A budapesti királyi ítélőtábla arról értesítette a székesfehérvári törvényszéket,“ hogy a főtárgyalás határnapját 1905. január 20-ra tűzte ki.** Közben a törvényszék folytatta Pintér kikapcsolására irányuló programját. Szeptember 28-án69 jelentette a királyi ítélőtáblának, hogy Pintér Károlyt 1904. május 24-i izgatási vétségének vádja alól — az ítélőtábla döntése alapján — felmentette, azonban a királyi ügyész a felmentő ítélet ellen bejelentette fellebbezését. A budapesti ítélőtábla október 5-én tartotta ezzel kapcsolatban zárt ülését,70 ahol Pintér Károly vádlott azonnal történő szabadlábra helyezését rendelte el, megjegyezve, hogy a törvénynek nem megfelelő az az eljárás, amely szerint az előzetes letartóztatás további fenntartásáról határoztak. A királyi ítélőtábla Pintér további letartóztatását azért szüntette meg, mert — bár megállapítható, hogy a most szóban forgó tettet az ellene már folyamatban lévő bűnvádi eljárás tartama alatt követte el — miután rendes foglalkozása, keresetforrása, állandó lakása van,*** a büntetés nagysága pedig nem lehet olyan magas, amely a szökés veszélyét maga után vonhatná. Felszólította a törvényszéket, Pintér lakásáról tegyen jelentést. Másnap — október 6-án — a székesfehérvári királyi törvényszék értesítette az ítélőtáblát,71 hogy Pintér Károlyt a királyi ítélőtábla 6022/b 904. sz. határo* Külön ingerelte a hatóságot, hogy Pintér lefogása ellenére szeptember 11-én az építőmunkások 200 főt számláló nyilvános gyűlésén megalakult az országos szövetség székesfehérvári helyi csoportja. (Szfvári All. lt.) ** Jegyzőkönyvét egyelőre nem sikerült felkutatni. *** Lásd a székesfehérvári királyi törvényszék korábbi hazug megállapításait! 50
