Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)

gáltak a követelésekre. Ezért született a szeptember 8-i munkásgyűlésen a határozat: a munkát beszüntetik, s sztrájkolnak a győzelemig.

Az első szónok Pintér volt.

A munkanélküliség problémáját és — a kimondott sztrájk miatt — a munkásvédelmi törvények fontosságát magyarázta. Szigorú szavakkal bírálta a kormány szociális politikáját. Példákat említett annak bizonyítására, hogy Nyugaton ezen a téren is előttünk járnak. Beszélt a gyári viszonyokról és a gépek nemzetgazdasági szerepéről. A társadalmi-gazdasági viszonyok romlásának okát — tévesen — a nők és gyermekek munkába állításában is látta. Követelte alkalmazásuk korlátozást, holott munkába kényszerülésük okai ellen kellett volna harcot indítani.

Az újabb sztrájk 9-én reggel kezdődött. Azon a napon, mikor a Grünwald testvérek és Schiffer cég a gyalogsági laktanya építését meg akarta kezdeni. Mintegy 750 munkás hagyta abba a munkát, és az Alsókirálysor sarkán gyülekeztek, hogy tüntető menetben — rendzavarás nélkül — a sóstói sztrájktanyára vonuljanak. Zászlókat lengettek, s tablókon hirdették céljukat: „Minimális munkabért!” „Kenyeret és jogot a népnek Voltak speciális helyi jelszavak is: „Le a csoportvezetőkkel!”"

Győzelmüket biztosra vették.

Anyagi eszközeik voltak a sztrájk tartamára, s számítottak az országos munkásszövetség támogatására is. Zeneszóval vigadtak a gyepen, egyesek táncoltak, mások bakot ugrottak, szembekötősdit játszottak. Délután ötkor vonultak haza, ismét tüntető menetben.

S másnap újra kivonultak a sztrájktanyára.

A szervező bizottság — Pintérrel az élen — arra törekedett, hogy a munkások a sztrájk ideje alatt el ne kedvetlenedjenek. Játék, tánc, szórakozás volt a napi program. Néhányan munkásdalokat írtak. Egyiket közölte az újság is:15

A SZTRÁJKOLÓ KŐMŰVESEK ÉS ÁCSOK DALA Nóta• Nem vagyok én bíró lánya

Tíz órai munkaidőt követelünk,

Talpat nyaló parti führer nem kell nekünk,

Munkabért a minimálisát melléje,

Kiküzdjük, ha megszakadtok is beléje.

Szétszaladtak a mesterek a világba,

Ha találnának barmokat az igába,

Hiába volt — aki munkás — mind testvérünk,

Mert országos összetartás a mi elvünk.

14