Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)

Májszter uram, hiába a rendőr zsandár,

Bennünket igába senki be nem fog már,

Szabadoknak szült az anyánk, azok vagyunk,

De ingyenélőket tömni nem akarunk.

Szervusz tehát, síró sebek, bús mesterek,

Ki tudja, találkozunk-e még veletek,

Ha engedtek, isten neki, csak megférünk,

Ha pedig nem, sohse beszéltek mivélünk.

A sztrájkolok nemcsak az országos munkásszövetséggel, hanem több vidéki város munkásaival is kapcsolatot tartottak. A szervező bizottság üdvözlő leveleket és táviratokat kapott Budapestről, Debrecenből, Nagyváradról, Brassóból, Máramarosszigetről, Kecskemétről, Bajáról, Pécsről, Pozsonyból és Esztergomból, amelyekben kitartásra buzdították munkástestvéreiket, s egyúttal intették őket, hogy a rendzavarástól tartózkodjanak, mert akkor a hatóság beléjük köthet.

Az ipartestületi békéltetési bizottság szeptember 11-én délután ült össze, Reé István rendőrfőkapitány elnökletével. A mestereket hat fő képviselte, a munkásságot — Pintérrel együtt — ugyanannyi. A város vezetőinek rosszindulatát és idegességét bizonyítja, hogy Havranek József polgármester a sztrájkolókhoz csatlakozó Nőtt Ferenc ácsot — aki 30 éven át volt a város szolgálatában — kitette állásából.

A békéltetési tárgyalás eredménytelen maradt.

Pintérék nem engedtek követeléseikből, a munkaadók pedig elzárkóztak a teljesítés elől. Reé István főkapitány nagyon egyodalúan fogta föl a bizottság működési körét, és türelmetlen magatartást tanúsított a munkásokkal szemben. Az újság is megjegyezte:

„A tárgyalás különben — ezt a tárgyilagosság Íratja velünk — szemmel láthatóan olyan színezetű törekvést engedett észrevenni, hogy a munkások nem fejthették ki véleményüket, és tisztán — pusztán csak a munkaadó békéltetési bizottság felszólalásait voltak kénytelenek meghallgatni. Természetes, hogy ezt a munkások is átlátták, és nem egy különösen energikus kifejezésben nyilvánították afeletti elégedetlenségüket.”"

A békéltetési bizottság munkaadó tagjai a munkásság memorandumára a következő választ adták:

ív A tíz órai munkát a vidéki munkákra egyáltalán nem fogadják el, a helybeli munkáknál is csak a 10,5 órait.

2. A bérminimum 16 kraczár óradíját a leggyengébb munkás számára egyáltalán nem fogadják el a munkaadók."*

15