Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)

dást részükre is kereste. A követeléseket — programjukat — kilenc pontba foglalta, melyeket a munkások tizenöt tagú szervező bizottsága a munkadókkal kívánt megtárgyalni. Nevezetesen:

1. A munkaidő oly módon való megállapítása, hogy a munka reggél hat órától este hat óráig tartson. Közben félóra reggelire, másfél óra pedig ebédre fenntartassék.

2. A parti rendszer* eltörlése.

3. Egységes munkabér megállapítása. A leggyengébb munkás is óránként 16 krajcárt keressen.

4. A vidékre való munkásvitel ne vasárnap, hanem hétfőn történjék.

5. A munkabér ezentúl ne vasárnapon, hanem szombat este fizettessék.

6. Vidéki munkáknál tisztességes és egészséges lakást követelnek. Ezt

ugyan az ipartörvény is előírja, hanem eddig akárhányszor lóistállókban és tyúkólban adtak a munkásoknak helyet.

7. A munkásbetegsegélyző pénztárakat rendezzék.

8. A felmondási idő eltöröltessék, mert a munkaadók azt úgysem tartják be.

9. A tizenöt tagú szervező bizottságnak működéséért a munkaadók részéről hátrány ne háramoljék.

Pintér a határozati javaslat elfogadása után újra szólt:

„Bekövetkezett a hosszú álomból való ébredés, itt a hajnalhasadás. A munkásoknak győzniök kell, ha nem mannlicherrel és ágyúval harcolnak is.”'2

A győzelemig azonban még hosszú az út.

A részeredmények realizálása is probléma.

Ezért került sor a hónap végén — augusztus 31-én — egy újabb munkásgyűlésre. Mozgatója és fő szónoka Pintér Károly volt. Ő nyitotta meg az ülést, és részletesen beszélt a munkások helyzetéről, majd — kilátásba helyezve jogos fegyverüket, a sztrájkot — megállapította, hogy a munkaadók mit se válaszoltak kilenc pontba foglalt követelésükre.

„Építőmunkás elvtársak! — mondta. — Ügy bánnak velünk, mint a kiskorú gyermekekkel. Nos, mi megmutatjuk, nem vagyunk azok, és ha kell, csatarendbe állunk megvívni érdekeinkért, melyeknek jogos volta elvitathatatlan.”'3

Szóba került itt a betegsegélyző egyesületek nehézkes ügyintézése, a vidéki munkások helyzete, a felső tízezrek kiváltsága, majd ismételten Pintér szólalt fel. A munkás-önképzőkörök jelentőségéről beszélt. Kitért a szervezkedés fontosságára is, s elítélte az árulókat.

A szervezkedés valóban fontosnak bizonyult. A munkaadók nem reá* Csoportvezetők alkalmazása.

n