Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)
jelentkezett először. Nem elszigetelt jelenség volt, mert a lap izgatásnak tulajdonította néhány csizmadiasegéd magatartását, ahelyett, hogy a szociális problémákat feltárta volna. Inkább azt igyekeztek bizonyítani, hogy az izgatás mögött más területről érkező szervezkedés rejtőzött. Az elítélő nyilatkozat panaszaik igazságos voltát elismerte.3 A városi közigazgatási gyűlések jegyzőkönyvei nem emlékeznek meg erről, nem tekintik lényegesnek. Az iparossegédek szociális problémáival egy betegsegélyző egylet és pénztár foglalkozott.* A kőműves és kőfaragó ifjúság Székesfehérvár szab. kir. város tanácsa elé terjesztett kérvényben „Székesfehérvár kőműves és kőfaragó iparos ifjúság önképzőköre” megalakításának engedélyezését kérte.* Visszaemlékezők szerint — Wagner József, Schmalbach József — a körnek tagja volt Pintér Károly is. Az 1898. évi gazdasági válság alkalmával tömegesen mentek tönkre a kisebb részvénytársaságok és magánvállalatok. Erős a visszahatás a téglagyárak termelésében is. A helybeli Mann-téglagyárban például — kiaknázatlanság miatt — csökkent a termelés, csökkentek a bérek. Nem találtak megélhetést a kőművesek sem. Pintér Károly a fővárosba került. A munka mellett volt ideje és ereje az emberibb élet feltételeit keresni. Megismerkedett Garbai Sándor kőműves- és asztalossegéddel**, részt vett a munkásság szervezkedésében. Vasszorgalommal, könyvek segítségével megkezdte a német nyelv tanulását, olvasta a szocialisták lapjait, figyelemmel kísérte a gazdasági életet. Garbain kívül főképp Bokányi Dezsővel és Csizmadia Sándorral*** volt kapcsolata. Szülővárosával elsősorban testvérein keresztül tartott összeköttetést. 1901-ben — amikor az igazságügyi palota építkezésénél bérsztrájk tört ki — itthon tartózkodott.**** Indokoltnak tartotta a téli idő beálltával 70—80 karjcárra csökkent munkabér felemelését. A sztrájk egyeztető tárgyalásokkal fejeződött be. A vezetőket — négy munkást — elbocsátották. Bonyolult volt a helyzet a századfordulót követő években. Az imperializmus kialakulásával összefonódtak a polgári demokratikus- és a szocialista forradalom feladatai. A munkásosztály, a párt feladata lett volna a célhoz vezető út kidolgozása, de nem tudták megoldani a hazai viszonyok helyes elemzését. A finánctőke megerősödött, * 1876-ban létesítették, s 1878. január 6-án alakult át képző és segélyző egyletté. Mellette működött a betegsegélyző pénztár. (István Király Múzeum munkásmozgalmi iratanyaga.) ** Garbai Sándor a Magyar Tanácsköztársaság idején elnöke volt a Kormányzótanácsnak. *** Bokányi u. a. a népbiztosság egyik vezetője, Csizmadia hírlapíró. **** Az építés 1901. augusztusban kezdődött. 7
