Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)
s folytatódott a külföldi tőke további beáramlása is. Ebből eredt a magyar finánctőke függése az osztrák—német finánctőkétől, egyben — a magyar monopoltőke gyengeségének szemmel látható jeleként — a bank- és ipari tőke szoros kapcsolata a nagybirtokkal. Fokozta a problémákat — az imperializmus szükségszerű velejárója — az 1900-tól 1903-ig tartó világgazdasági válság, amely hazánkat is érintette. Visszaesett az ipar fejlődése, csappant a belső tőkefelhalmozás. Ezt mutatja a székesfehérvári Takarékpénztár forgalma is. A gazdasági élet reakciójaként az elnyomottak hősiesen harcoltak létérdekeikért. A harc új vonása, hogy a sztrájk egész szakmákra, egész városokra kiterjedt, és általános jellegűvé vált. Ugyanakkor erősödött a politikai küzdelem. Mindez megfigyelhető Székesfehérvárott. A közigazgatási bizottsági üléseken befejezett tényként szögezik le, hogy nem sikerült a Felmayer kékfestő gyár mellé szövőgyárat létesíteni, s kudarcba fulladt a keményítőgyár és a konzervgyár terve is, Rauscher Béla, a Déli Vasút mérnöke a szociális következményeket is felveti. 1901Lre jelentős állami közmunkát ígértek — erre kölcsönt is vettek fel —, de elnyelte a hadsereg és az adósság. Egyetlen „vigasztaló” jelenség a kaszárnyák* és az igazságügyi palota építése. A helyi iparosok azonban tiltakoztak, mert pénzes emberek a képviselőknél keresztülvitték, hogy az építkezési megbízást idegenek kapják.** S valóban, a négyszáz székesfehérvári kőműves közül csak 200 tudott elhelyezkedni. Itt tört ki a városban az építőmunkások első nagyarányú sztrájkja. Szervezője a Budapestről visszatért Pintér Károly volt. Április 7-én állt le 120 kőműves, mert az építést vezető Bernstein és Káldor cég Budapestről és Zircről hozatott fassade munkásokat, s ezeknek nagyobb bért adott. A helybeliek azt követelték, hogy a cég más területről ne alkalmazzon senkit, s napi bérüket 60 fillérrel emelje. Érdekükben a Népszava is szót emelt: „Kőművesmunkások ne utazzanak Székesfehérvárra!”5 A sztrájkolok — akiknek száma néhány nap alatt 300 főre emelkedett — megakadályozták a sztrájktörők munkába állítását. Elkeseredésüket fokozta, hogy a cég tíz munkásnak kiadta a munkakönyvét. Pintér figyelmeztetett: A munkanélküli, mint az elégedetlenség megtestesítője, mindaddig harcol és lázad, míg kezét munkával le nem fogják. A békéltetést első ízben az Ipartestület kísérelte meg. Mivel azonban a cég ennek nem volt tagja, a békéltető bizottság az ügyet a városi * Az 1902. júl. 20-i közgyűlés döntése értelmében a Kossuth utcában lévő kaszárnya helyett a Budai úton kezdik meg a laktanya építését. ** Tervező: Wagner Gyula műépítész. Vállalkozók: Bernstein és Káldor cég, Fried Vilmos mérnök. 8
