Farkas Gábor: Szabadhidvég története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 22. (Székesfehérvár, 1962)
kérelem miatt és azzal indokolta meg az 1000 kh-nak Szabadhídvég község határában való tartását, hogy Nagyberény nem fejlődő falu, semmit nem tett utcái rendezése, a közművesítés, az utak javítása terén, és most is az 50 év előtti állapot látható a községben. Ellenben Szabadhídvég fejlődő község. Utcáit leköveztette, kiépítette a gyalogjárókat, utcáit befásította, villanyvilágítást bevezette, azonkívül a község határában lévő népes Pélpuszta, ahol 350 fő lakik, az önálló község létesítésének gondolatával foglalkozik.177 1946. április 22 óta a nagylétszámú lakott helynek 3 tagú bizottsága van, akik a település ügyét intézik, tekintettel a hivatalos ügyek megszaporodására. A községháza elég távol esik Pélpusztától, így a 3 tagú bizottság munkája gyorsította az ügyek intézését.178 1948-ban Somogy vármegye alispánja érdeklődött, hogy Szabadhídvég község Veszprém megyéhez való átcsatolása ügyében 1945. december 29-én hozott határozatot fenntartja-e? A képviselőtestület nagy örömmel veszi tudomásul, hogy a felettes szervek az átcsatolással foglalkoznak. Szerintük ez a községnek gazdasági, kulturális és közigazgatási szempontból igen előnyös lenne.179 1950 elején a község az enyingi járáshoz tartozott már, de az enyingi járást Fejér vármegyéhez csatolták, így (került ismét megyeszékhelytől távol Szabadhídvég. 1950. június 25-én rendkívüli közgyűlésre hívták össze Szabadhídvég község képviselőtestületét. Fejér megye alispánja arról értesíti a községet, hogy Szabadhídvég és IVozőkomárom egyesítése ügyében foglaljon állást. A képviselőtestületben ellentétes nézetek bontakoztak ki az egyesítéssel kapcsolatosan. Vannak, akik ellenzik, másoki az egyesítést úgy gondolták, hogy az elöljáróság és a falut irányító szervek Szabadhídvég területén maradnának. Az egyesítést a köz. ségi jegyző szorgalmazza: szerinte a község földrajzi fekvése a két község közelsége és fejlődése indokolja az egyesítést; a községi bíró szerint, ha az egyesítés létrejön, bizonyos súrlódások elkerülhetetlenek lesznek a két község között, hisz mindkét község lakossága különböző megyékhez tartozott, szokásukban, magatartásukban, cselekedeteikben az egyesítendő falvak lakosai erősen különböznek. Ha az egyesítés mégis megtörténne, akkor a közigazgatási központ legyen továbbra is Szabadhídvégen, mégpedig a nagy létszámmal rendelkező külterületi lakott helyekre való tekintettel. 1946. óta Pélpusztán 350 főről 450-re emelkedett a lakosság, Rebecrándor pusztán 260-an, Oroszi majorban 200-an laknak. Ugyanakkor meszsze esnek Szabadhídvégtől is és ha a felsorolt puszták népének Mezőkomáromba kell menni hivatalos ügyeket intézni, az nagy hátrányt jelentene nekik- Oroszi major pl. 7 km-re esik még Szabadhídvégtől is. Nem lenne alkalmatlan a mezőkomáromi lakosoknak sem átjárni Szabadhídvégre, mert a községháza Szabadhídvégnek a Mezőkomárom felé eső részén, fekszik. Mezőkomáromnak egyetlen külterületi lakott helye pedig Pusztaszentmihályfa. Ennek a településnek vasútállomása van és ha, azek közül valaki ügyeit jön intézni a faluba, az a vasútállomásról a szabadhídvégi 43
