Farkas Gábor: Szabadhidvég története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 22. (Székesfehérvár, 1962)

együtt fogja követelni. A képviselőtestület makacsul elientáll a követelésnek, és nem hajlandó fizetni, pedig a községi pénztár többlettel zárult. A képviselőtestület most is arra hivatkozott, „hogy a közterheit minden tekintetben oly nagyon megterhelik az adófizető közönséget, hogy magasabb terhet viselni nem képes”.“' 1906-ban Somogy vármegye alispánja írt Szabadhegynek a 3 %-os vasúti pótlék ügyben. Ezt is megtagadták mondván, nemcsak terhes ez az adó számukra, hanem szükséges rossz is, mert a vármegye szélén fekvő község a megye vasúti és egyéb közúti forgalomtól távol van és vajmi keveset élvezhet abból.108 A körjegyző a tabi járás főszolgabírójának ösztönzésére erővel is halni akart rájuk és ellenzéki magatartásukat igyekezett letörni. A képviselőtestület és Szabady Béla körjegyző között két éves harag volt emiatt; sőt feljelentették a körjegyzőt a vármegyénél és kérték elbocsájtását. 1904 elején tartott gyűlésen a békülést maga a körjegyző kérte, arra hivatkozott, hogy a békesség a községnek is érdeke. A képviselőtestület azonban nem volt hajlandó békülni. A jegyzőkönyv a következőket jegyzi meg: „Érdemleges határozat hozatala elhalasztatott, miután a kérelem megbeszélés tárgyát képezi”. — A felkért jegyzőkönyv-hitelesítők pedig nem voltak hajlandók aláírni a határozatot.109

Mindhárom községben az I. világháború idején a lakosok sokat nélkülöztek. A háború elhúzódása folytán egyre kevesebbet tudtak termelni a munkaerőt nélkülöző családok. A munkaképes férfilakosság hadbavonult, a mezőgazdaságban asszonyok és gyermekek dolgoztak. Mérhetetlen nagy kár keletkezett az egyes gazdaságokban, a frontról érkező hírek, az elesettek hozzátartozóinak szomorúságával veit tele a község. 1915-ben a Sió szabályozási munkákat csak 200 orosz hadifogoly alkalmazásával tudták folytatni.110 A békevágy egyre erősödött a lakosság körében, az uradalmakban pedig a konvenciógabona csökkenése miatt a cselédség elégedetlenkedett. Bár 1919-ben, az első magyar proletárdiktatúra idején a hídvégi uradalom népe és alkamazottai felszabadultak az elnyomás alól, de még ebben az évben, a győztes reakció uralomrajutásával visszataszították őket a cselédsorba.

A huszas évek elején megéritek a feltételei annak, hogy a körjegyzőséget egységes közigazgatás alá helyezzék. Ez volt a három község további fejlődésének egyetlen útja. Az egyesülést több tényező sürgette, de elsősorban a három falu lakói tesznek lépeseket ebben az irányban. 1921. február 19-én Város- és BTaluhídvég iparosai ültek össze, és megalakították az iparos olvasókört. Ehhez csatlakozott Szabadhegy iparossága is. Az iparoskor elnökévé Németh Istvánt, a faluhídvégi kovácsmestert választották meg. Alelnök Cseh András asztalos, jegyző Bethkovics József kertész, pénztárnok Szabados Géza mészáros* lett. Az alakuló közgyűlésen 52 kisiparos jelent meg. A kör cél31