Farkas Gábor: Szabadhidvég története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 22. (Székesfehérvár, 1962)
haladta az állami egyenesadók összegét is. 1890. január 29-én a körjegyzőnek több évre visszamenőleg nem' tudtak fizetni Szaibadhegyen, így 200 forintot az Enyingi Takarékpénztárból váltóra vett fel a község. Ez a 200 forint a község pénztárát terhelte, ahová pótadó útján fizették be azt a lakosok. 189.3 tavaszán újabb terhek vállalása következett az elöljáróság részéről. A Győr—Zirc—Veszprém—Enying—Dombóvárig építendő vasút költségeihez az elöljáróság megadta a támogatást. Lamm János bíró és Szabady Béla körjegyző szerint a megépített vasút előnyére szolgálhat Szabadhegynek. Emelkedni fog a föld értéke, drágább lesz a gabona, a község közeli vasútállomást fog kapni, a kereskedelmi áruforgalom megélénkül. Az elöljáróság 250 forint törzsrészvényt jegyzett.55 Az összeget a község nem tudta kifizetni még 1906-ban sem. Ekkor ugyanisl a vasúttársaság a kaposvári magyar királyi pénzügyigazgatóságtól érdeklődött Szabadhegy község vagyoni állapotáról. A pénzügyigazgatóság véleménye szerint Szabadhegy az összeg kifizetésére képtelen, mert terhei nagyok. A község állami adója 1088 korona, s a községi pótadó 72 %-os. A községnek vagyona nincs, bevételre nem számíthat, a lakóinak száma 280. A falu gazdaságilag nem erősödik, hanem az elmúlt 10 évben egyre hanyatlott.97 Ezek a tények a lakosság előtt a részvénymegszavazás idején is világosak voltak- 1864. november 7-én, Mocsolád—Tab—Enying esetleg Siófokig építendő vasútvonalra kerestek részvényeseket, de a napszámosok és szegény sorsú iparosokból álló község mereven elutasította az ajánlatot.98 A község napszámosai, a falu és városhídvégi nincstelenekkel együtt az uradalomba és a Sió szabályozási munkáiénál, a vasútépítésnél dolgoztak. A Siót hajózták, az uszályokat vagy ahogyan akkoriban nevezték. talpakat lovakkal vontatták. A vontatólegények és lovaik számára Városhídvégen fogadó állott rendelkezésre,99 ahol fáradalmaikat kipihenték. A Sió szabályozás alkalmával a zsilipeket elzárták, ilyenkor a vontatás szünetelt.. 1866-ban Rebec pusztán az uradalom három épületet emelt, a szabályozási ínunkák miatt az épületfát Városhídvégre vontatni nem tudták.100 A hídvégi gazdák a Sió partot, ahol arra alkalmas volt, itatóhelynek is használták, de 1873-ban az itatóhelyeket már kijelölte számukra a szabályozási munkákat irányító Sióberki Társulat mérnöke. 1 Ádándon pedig a gát és a híd közötti meder részén tiltották el a mosást és sujkolást.1A szabályozást irányító iroda a századfordulón sokszor székelt Városhídvégen. A kubikusokat ebben az esetben a hídvégi és szabadhegyi lakosok közül toborozták, de 'jöttek alföldi kubikusok is. 1897- ben 75 alföldi kubikus szabályozási munkát folytatott. 18S8. augusztusában 17 napszámos, szeptemberben, pedig 335 kubikus, 20 napszámos és 4 fuvaros dolgozott a Sión. A szabályzás megkövetelte, hogy kialakítsák az árterületeket is. 1897-ben' az uradalom földjéből 294 holdat. Falu és 29
