Farkas Gábor: Szabadhidvég története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 22. (Székesfehérvár, 1962)

dézsmaváltságot nem fogja követelni .Ekkor adták ki Szabadhegy község volt úrbéres zselléreknek is a( legelőjárandóságot. A 48 házas zsellér — telkes később sem volt közöttük — a Selyem mezőből 96 hold legelőterületet kapott, amely a í’ebeczi hatodik táblán a nyugati dűlő úttól északnak húzódó birtokdarab volt és egészen a csapósig terjedt. 4 hold legelő járandóságot juttattak a városhídvégi református lelkésznek, 2—2 holdat a református és katolikus tanítónak, a községi nótáriusnak (jegyző) és a mezőkomáromi plébániának. Ezeket a legelőket a terület szélén juttatták, tekintettel arra, hogy az egyházak, a tanítók és a nótárius azon magángazdálkodást kívánt folytatni, míg a városhídvégi gazdák a legelőt közlegelőként fogják használni. Szántóföldjuttatásban részesült a református egyház. A lelkész 8 holdat, a református tanító 4 holdat, a községi nótárius 10 holdat és a községnek 16 hold szántóterületet különítettek el.“ Városhídvég a legelőterületet a Csikóhegyből, a Selyem mezőből kapta, összesen 160 holdat. A legelőterületeket felszántották később, vagy más célra használták fel. Fialuhídvégen 17 hold községi rétet felosztottak! egymás között és azt szőlővel ültették be. A területnek pedig csak egy harmad része volt erre alkalmas, míg a többi terület lapályos és vizenyős volt. Azl egyezség után a falvak és az enyingi uradalom között nagyobb súrlódások nem voltak. A jobbágyi kötöttségektől megszabadult falvak fejlődése mégsem volt szemmel látható. Természeti csapósok gyakran tönkretették a termést és az élet igen bizonytalanná változott. Már 1864-ben nagy aszály, jégverés és viharok dúltak.“ Még az uradalom isi fizetőképtelenné vált. Farkas Imre tiszttartó a Budán székelő helytartótanácsnak írja, hogy az 1849. évi hadjárat idején az uradalom a császári katonaságot élelmezte, az összeget — 4551 forint 81 krajcár — Somogy vármegye is elismerte, kéri, hogy ezt adóba számolja el a hatóság.' Ugyancsak sérelmezte a tiszttartó, hogy a hajdani adómentes osztályok 1849—1850. közigazgatási évvel vétettek adófizetés alá. Az enyingi uradalom pedig 1849. január 1-től 1949. október 31-ig 2691 forint 20 krajcár adót is fizetett.83 Ugyancsak kéri az uradalom a karádi adóhivatalt, hogy évi adó fejében ezt az összeget ismerjék el. A városhídvégi legelőelkülönítés után három esztendeig az uradalom tévesen a városhídvégiek helyett évente 48 forint és 70 krajcár adót fizetett. 1865-ben azonban a kérdéses területek ügyét rendezték, Berkesdi János városhídvégi, Krázsof Kajetán szabadhegyi bírák ezt a többletfizetést elismerték.90 Az uradalomnak ugyan kevés beleszólása, volt a községek életébe, de a parancsolgatáshoz hozzászokott tisztartó és más tisztviselők a földesuraság feudális jogaival élni akartak és nemegyszer kényszeritették akaratukat a falvakra, így pl. 1866-ban Faluhídvég elöljáróságát leckéztették meg, hogy bizonyos földekről az elmaradt bérleteket hajtsa be, ami évi 170 forintot tett ki és ez 1861—1865 között összesen 850 forintra szaporodott fel. Ezt az összeget a községi pénztárba kell befizetni, így rendelkezett a magyar helytarióta-27