Farkas Gábor: Szabadhidvég története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 22. (Székesfehérvár, 1962)
teljesen hasznavehetetlen az. A 24 hold Garáb hegyért, amely szőlőskertekkel volt tarkítva és gyümölcsfákkal beültetve, az uradalom 12 hold szántóföldet adott. Az uradalom képviselői szerint a csere csak a gazdáknak volt hasznos, mert a Selyem mezőben kimért földek igen jóminőségüek. A Garáb hegy tulajdonosainak viszont megengedte az uradalom vezetősége, hogy a termő gyümölcsfák kivitelével minden fát kivághatnak és saját szükségletükre felhasználhatnak. 1657-ben a hegyvám megváltásában is egyezség jött létre. Az enyingi uradalom péli körének ispánja Lehner Károly, az uradalmi ügyvéd, Kapocsív Imre és Farkas Imre tiszttartó, mint a Batthyány herceg megbízottjai ügyeskedtek az uradalom javát szolgálni. A hegyvám megváltásában is szembekerültek a lakosokkal, a falu elöljáróival. A község bírója Tobak István, volt. A bíró és az esküdtek nem voltak képesek megbirkózni a joggyakorlatban járatos uradalmi tisztekkel, de a falu egész lakosságának ellenállása nagy erő volt, amely azonnal jelentkezett is, ha az uradalom a gazdák érdekeit sértette. Az uradalom a hegyvám megváltását első lépésnek szánta a többi földesúri szolgáltatások megszüntetése területén. „Eszerint a városhídvégi és más rebeczi szőlőhegyen, lévő birtokosoknak, miután az uradalom a polgároktól mindenféle szolgálat és tartozástól végképpen el akar válni, a felső és alsó rebeczi szőlő dézsma megváltást is örökösen el akarja engedni”.*5 — Az uradalmi képviselők javaslata szerint a birtokosok minden 1200 □ öl-ből álló egy-egy hold szőlő után megváltási összegül hatvan forint pengőt fizessenek;. Ez az összeg túl magas volt és a szőlőbirtokosok nem fogadták el, annak felét Ígérték csak, még végül 35 pengőben állapodtak meg. Ezt a megváltási árat az uradalom elfogadta, mert a lakosság egésze igen szegényes körülmények között élt Város-Hídvégen és az első' ajánlatot később maguk is elfogadhatatlannak tartották. A megegyezés még 1857-ben létrejött, így az alsó és felső rebeczi kerítés között lévő szőlőhegy a birtokosok tulajdonába került. A következő évben a község elöljárósága azoktól a nem városhídvégi lakosoktól, akik csak szőlőt birtokoltak a község határában, a megváltási összeget, a holdanként! 35 forint pengő szőlődézsma váltságot beszedte. Ennek oka az volt, hogy a szőlőterület tulajdonjogát egyedül Város-Hídvég legelővel bíró lakosai szerezték meg, úgy a nem város-hídvégi szőlősgazdák a szelőjük után a földesuraknak fizetendő kilenced megváltását Város-Hídvégnek voltak kötelesek fizetni. 1862. november 10-én létrejött hosszas pereskedés után a Batthyány uradalom és Városhídvég község között az egyezség. Ezzel mindennéven nevezendő úrbéri birtok és jogi per örökre megszűntnek tekintetett a két fél között. A földesuraság kötelezte magát,, hogy azokat a jogtalan foglalásokat, amelyek Városhídvég községet illetik és a múltban méltánytalanul vették el a községtől, azokat a szántókat és legelőket visszabocsájtja neki. Ünnepélyesen újra kijelentette, hogy a rebeczi szőlők után járó 'kilencedről lemond és az eddig hátralékban lévő 26
